Összetrombitálok pár megbízható havert, katonaviselt öreg csóka mindegyik, indulunk a végekre. Valamit tenni kell, végünk van, ha nem védjük meg a hazát, ránk jön az ellen. Még mindig jobb ugye résen lenni, mintha erős Bástya elvtárs lenne az ember! Állunk a vártán, körkörös védelemben utazunk, izmos férfitestünk egymásnak feszül, ahogyan Cseh Tamás énekelte, anno: hátat a falnak és megdögleni.
Veszély leselkedik ránk minden irányból, legelébb persze keletről, ahonnan a románok készülnek elfoglalni bennünket. Meg a szerbek is mozgolódnak délen, a vízilabda válogatottunkat már megint leverték, megállj, megállj kutya Szerbia! De gyanúsak a szlovákok is, naná, hogy készülnek valamire, csak annyira ügyesen titkolják, hogy semmi sem látszik a szándékukból.
Jelzem, a románok is csöndben vannak, hallgatnak, mint dinnye a fűben, bár aki már látott Hitchcock filmet, az tudja, a csöndnél nincs félelmetesebb. Jó helyről vagyok értesülve, egy ismerős hadfi súgta nekem, hogy valahol a havasokban, egy magát megnevezni nem kívánó kis falu kocsmájában már készülnek a végső leszámolásra. Legalább hatan fognak rárontani Magyarországra, kihasználva, hogy minálunk nincs hadsereg, szét van verve a kormány által, ami kicsi haderő meg még van, az Afganisztánban és Irakban tartja fenn a békét. Bezzeg a hat román kommandós, megint csak jó helyről tudom, felfegyverkezve állig, mint állat – az egyiknél sorozatlövő kisbalta, a többinél atomtöltettel ellátott szekerce vagyon. Más fegyverrel is bírnak persze, vállról indítható bugylibicskát vételeztek, a kantinból meg jófajta pálinkát, attól jön a harci kedv, oszt jónapot!
Meg kell előznünk a támadást, a Vona polgártárs, a Jobbik főnöke mondta, bármikor támadás érheti az országot, fel is húzom az ébresztőórám, szar lenne, ha átaludnám a háborút.
Kezd összeállni a kép, körkörös védelemre kell berendezkednünk, oka van annak, hogy az agg harcos, Für Lajos avatja a Magyar Gárda tagjait. Annak idején ő dobta be a köztudatba a körkörös védelem fogalmát, 15 évvel volt fiatalabb, mint ma, ráadásul még nem volt a Deutsch Tompikával súlyosbítva. Akkortájt még kétkezi honvédelmi miniszterként tengette az életét, mára már feljebb csúszott a ranglétrán: a Fidesz alelnökének az apósa lett!
Jó, a szlovákok is készülődnek, tudom én azt nagyon jól: a múltkor Kozel sört ittam, Léván vettem, rá volt írva a dobozra, hogy Esztergomban palackozták. Hát mi ez, ha nem altatás? Átlátok rajtatok: hogy miközben mi idehaza azon rágódunk, hogy Léván miért Magyarországon gyártott szlovák anyanyelvű sört árulnak, addig ti szép csendben fogjátok magatokat és elfoglaljátok az országot.
De ne ám, hogy a fika egye meg az óvodást! Ne ám, hogy a lepedő gyűrje össze a nászutas párt! Megyünk a fiúkkal Pozsonynak is, reszkess Bratislava, csak előbb még ott, keleten teszünk egy kicsi rendet. Ott valamivel sürgősebbnek látszik a fellépés, azok hatan már nagyon fészkelődnek, viszket a fejsze a vállukon, ha nem vagyunk éberek, a kapanyél, tudjuk, bármikor elsül.
Nem engedjük, hogy Erdély után a Balatont is magukkal vigyék. Fenik a fogukat a Mátrára, már meg is állapodtak a csehekkel, ha övék lesz a Mátra, elcserélik a Tátrára, mindenki jobban jár ezzel, kivéve mi, ezért kell megvédeni a hont.
A szerbek meg Csaba és Gyula ellen készülődnek, de Szeged sincs ám biztonságban. Ezt is egy ismerőstől tudom, akinek egy barátja hallotta, hogy a sógora látta, amint két részeg szerb arról beszélgetett a Virág cukrászdában, hogy beveszik magukat a Kárász utcába, dupla Mekit esznek, barna kólával.
Ezért kell hát a Magyar Gárda, nem öncélú hülyeség ez, mint elsőre gondoltuk. Hanem nagyon is jó oka volt annak, hogy a nemzet legjobbjai, élükön a Jobbikkal, ilyen egyenruhás testület létrehozásán buzgólkodnak. És az se lehet véletlen, hogy Für Körkörös Lajos vejének a pártja egy szót sem szól az egészről!
Holnap, vagy legkésőbb egy héten belül indulunk védeni a hazát, remélem, mindegyiküknek sikerül elkéredzkedni a munkahelyéről. Merthogy nagyon macerás dolog csak úgy, a multinacionális főnök engedélye nélkül nekivágni a határnak. Még ki is rúghatják az embert, ha engedély nélkül megelőző csapást mér Romániára!
Kicsit izgulok persze, jó régen nem védtem már a hazát, utoljára Kassát bombáztam, rég volt, talán igaz se volt!
Egyébként meg, ha valaki találkozik vele valamelyik határon, adja át forró üdvözletemet a Jobbik elnökének. Meg a Für apónak is ezer pusszantás, az ő körkörös védelme nélkül már rég oda lenne a haza, Kossuth Lajosig visszamenőleg.
Föld S. Péter írása
(Forrás:www.klubhalo.hu)