A 2007-es debreceni báli szezont is a város bálja nyitotta meg. Ez a dolgok rendje minálunk: a polgármester ad engedélyt farsang kezdetén a mulatozásra.
Nagy bál volt szombat este, megabál. Kicsi lett már az új Kölcsey is, hangzott el a polgármesteri megnyitóban, tervezési hiba, át kell gondolni.
Ám az újratervezés előtt azt javasoljuk sürgősen megoldani, hogy a Kölcsey előtt lehessen szabályosan megállni egy kocsival, vagy beszállni egy taxiba. Ma az épület bejáratainak száz méteres körzetében nem lehet a KRESZ-nek megfelelő egyetlen ilyen négyzetmétert sem találni. Taxistandot nem szokás sem a piros lámpa előtt, sem a mélygarázsban kijelölni.
Voltak a bálon talán ezren is. Debrecenben ez már megaméret. A díszvendégek sorában nagykövetasszonyok mellett olyan notabilitások, mint a mostanság „second hand” levélírással foglalkozó Kárpáti Gyurika, az újabban jobboldaliként is megnyilatkozó, amúgy köztévés Pálffy István, a köztévét viszont sosem kedvelő bubifrizurás Borókay Gábor.
Ami feltűnt: a város legnagyobb intézményéből, az egyetemről alig jelentek meg (a kötelező protokollt és a politikus képviselőket leszámítva) féltucatnyian. Néhány, így vagy úgy a városvezetéshez kötődő orvosprofesszor és kész. Sehogy sem akarja integrálni ez a város a sajátjának mondott felsőbb értelmiséget. Olyan apróság persze nem segíti ezt, hogy a köztiszteletben álló professzorházaspár valahol a bálterem perifériáján, a szakmailag nevesincs fiatal szülész a fősori asztaltársaságban kap helyet. Debreceni értékrend.
Volt persze megakínálat is – fogásokból és programokból egyaránt. Veres Péternek a meghívón szereplő szavai szerint: „Ide kell hoznunk a nagyvilágot. Ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, Ami nemes és amit érdemes.” Kínálta magát concasse feketekagylóval és pestos gnocchival, muszaka, panna cotta, gubbana, kókuszos sült banán rizsboros csokoládéval, guacamole tortilla-val, struccragu. Minden bizonnyal ilyen nemes és érdemes dolgok idehozatalára gondolt a miniszterként is csizmában járó Péter bácsi. Révész Imre püspök is érdeklődve hallgatta volna az Old Boys együttest és Marót Vikit a Nova Kultúr zenekarral, megtudván belőle milyen is a tőle idézett régi és új „utak találkozása” – mostanság Debrecenben.
Láttunk még megashow-t is. A csinos hölgyek – egyébként pazar ruhafelhozataluk mellett – láthatták a trendit vagy a trendet egy menő budapesti divatszalon előadásában. Egy tucat manöken mutatott be olyan álomkreációkat, amelyekből lehet, hogy a jövőre néhánnyal már nem csak a kifutón találkozhatunk, hanem a debreceni báli táncparketten is.
A tizennégyezer forintos belépődíj nem is volt olyan megaár, ha azt veszem, hogy ebben még a mega-megagyomrok egész éjszakai feltöltése, meg a polgármesteri pohárköszöntő pezsgője is benne volt. A bort meg a kis palack ásványvizet viszont már külön meg kellett fizetni. A tavalyi megabálon, bocsánat, a megyebálon még ezt is „ingyen adták”. Hja kérem, a fideszes városvezetésnek nem megy olyan jól, nyilván nincsenek megatámogatói. Pedig a mélygarázsok meg a többi városi megrendelés árából gazdagodó helyi vállalkozók lehetnének gálánsabbak is.
De inkább ne legyenek. Fizesse meg minden megalomán bálozó a levest meg a húst is. Meg a bál minden egyéb költségét. Ha már a köznép kénytelen megfizetni a helyi közszolgáltatásokat közelmúltban „megamelt” díjait.
(Ki nem küldött tudósítónk jegyzete)