A kijózanodás napja felé közeledünk. Látszatra az elmúlt év intézkedéseinek „köszönhetően" a magyar gazdaság elkezdett növekedni: megállt az adósság felhalmozódása, kordában maradt az államháztartási hiány, erős kormányzati szándék mutatkozott a foglalkoztatás bővítésére.
Valójában a magánnyugdíj-pénztárak államosítása és a válságadók csak átmeneti jellegű javulást hoztak, és a többi egyensúlyt javító intézkedés hatása nem számottevő.
. A gazdasági növekedés egy olyan exportvezérelt gazdaságban, mint a magyar, a legfontosabb külpiaci partnerek növekedésétől függ. Ha a német gazdaság nem jól teljesít, a nemzetközi kereslet lanyhul, akkor az exportunk lényegesen mérséklődik, s ez az összes növekedési potenciál elvesztését jelenti.
Itthon ugyanis a fogyasztás és a beruházások továbbra is stagnálnak. A második negyedévi nulla növekedés az első negyedévhez képest pontosan jelzi, hogy mi a baj: a foglalkoztatás nem bővült számottevően, mert a közmunkára kivezényelt, napi néhány órás közmunkára fogott, árkot tisztító, utcát seprő emberek csak a nyilvántartott munkanélküliek statisztikáját szépítik, a GDP ettől nem nő.
A valódi vállalkozásokat bénítja a körbetartozás és a kereslethiány, a háztartások jelentős hányada a svájci frank árfolyamának növekedésétől retteg, ezért visszafogja fogyasztását. Mindezek tetejébe a költségvetés bevételei rendre elmaradnak a tervezettől.
A beruházások ebben a bizonytalan közegben nem fognak nekilódulni, mert a bankok továbbra is nagyon óvatosak, s ha lenne is bank, aki finanszíroz, belépnek az uniós segítséget szűrő és visszatartó hazai bürokraták, akik frissen szerzett pozíciójukkal visszaélve hatalmi erőfitogtatásra használják jogkörüket.
Az állami és uniós támogatás nélkül is beruházásra képes nagyvállalatok még további különadókra számíthatnak, s emiatt (is) halasztják fejlesztéseiket. A gazdasági jogbizonytalanság, az egyre jobban kitolt válságadók pedig meggondolásra késztetik a befektetni szándékozó külföldi cégeket.
Ebben a nem túl rózsás helyzetben van azonnali tennivaló is. Az államkassza hiányát pótolni kell, a hitelek megújítására pénz kell. Az IMF és a Világbank rendkívüli hitele ebben a pillanatban nem áll rendelkezésre. A nemzetközi pénzpiacokról eddig beszerzett drágább forrás még többe fog kerülni, ha az országkockázatunk tovább emelkedik. Reméljük, lehet számítani Kína segítségére, mert ha nem, akkor Görögország mellé kerülünk.
Hajdu István