Új döntési fórum született a magyar politikában: a lovasberényi egyeztetés. Ezt a fórumot ne keressék a magyar köztársaság jogrendjében, ez a fórum úgy lett. Összehívták, akik akarták, ott volt, akit meghívtak, a többinek meg kuss.
A Kenézy kórháznak ott „jutott” ajánlat lehet politikai vérbosszú, lehet szakmai-politikai döntés, de ha az utóbbi, akkor kötelező tisztességesen megindokolni.
Ezt így azért nem kellene…..
Megértem, hogy az egészségügyi reform szükséges, hogy csökkenteni kell az ágyak számát. Radikálisan mérsékelni kell a kiadásokat. A céllal nincs bajom, a hogyannal van. Az egész reform végigvitele ellenkezik a változás- és válságmenedzselés elemi szabályaival. Molnár Lajos és csapata úgy repülne ki bármelyik MBA képzés fenti vizsgáin, hogy a lábuk nem érné a földet, ha egyszer változásmenedzselés vagy válságmenedzselés címen merészelnék előadni, amit az utóbbi hónapokban műveltek.
Még egyszer mondom, a fő céllal egyetértek.
Az ördög a részletekben rejlik.
Magára valamit adó városi televízió ilyen esetekben nyilvános vitát hirdetne a Kenézy kórházról, meghíva oda a minisztert meg a televízió híradóinak újabban állandó szereplőjét, a szakállamtitkár asszonyt. Az asztal túlsó oldalára oda se engedném a legnagyobb ellenzéki párt szakpolitikusát, nehogy pártpolitikai vitává fajuljék a konkrét ügy: a Kenézy kórház ügye.
Tisztességes archívumokban ott a felvételek hosszú sora: a Kenézy fejlesztéseiről. Parolázó képviselők, ígérgető miniszterek. Elég lenne csak két évet visszamenni az időben, feltehetően az akkor elindított, sokszáz milliós beruházásokra csak visszaemlékeznek még az akkor is hatalmon lévő szocialista korifeusok.
Ha már Kenézy fórumot tartanék, meghívnám a megbeszélésre a kórház működtetéséért „felelős” megyei önkormányzat akkori és mostani elnökeit is. Az előbbi, mint a lovasberényi főrum hírhozója, kétszeresen is meghívott, hiszen jelenlétében szót lehetne ejteni a kórház elmúlt 4-5 évéről, az 1998-ban átadott többszáz milliós betétkönyvről, és az őszi önkormányzati választások idejében átadott kórházi kasszáról. Ez utóbbiról az új elnöknek is vannak információi, hiszen a pénztárat most nem nagyon kell őrizni, mint hírlik.
Az ágyszám változásra rátérve, el kellene és el lehetne mondani, hogy milyen szakmai érvek mentén lehet előbb 925 ágyat javasolni, s aztán hogyan „jut” 844 ágy a Kenézynek.
( Miközben nevesincs kórházak ágyszámai hirtelen emelkednek a lovasberényi fórum nyomán.)
Pontosítok: ha vannak szakmai érvek, akkor kötelező azokat helyben elmondani. Élő adásban, nyílt vitában megvédve a szakmai álláspontot. Mert amíg ez nem történik meg, a politikai bosszú vádja lemoshatatlan.
Hajdu István