Az ágazat vezetőinek egyike a közelmúltban nagy nyilvánosság előtt maga ismerte el, hogy a jelen kormányzati ciklus folyamán nem sikerült az egészségügy helyzetén javítani. Egyetértünk vele!
Az elmúlt két év során végrehajtott béremelések jelentőségét nem vitatva látni kell, hogy a várt és kívánt hatás elmaradt. Az orvos emigrációt érdemben nem csökkentette, sőt a közelmúlt felmérése egyértelműen mutatja, hogy amennyiben a helyzet lényegesen nem változik, a kivándorlás jelentős növekedésével is számolni kell, amit a gazdagabb európai államok kínzó orvoshiánya által generált egyre erőteljesebb toborzó kampányok csak erősítenek. Magyarországnak meg kell védenie szakképzett egészségügyi munkaerejét, hazánk lakosságának alapvető érdekében. Ehhez kiszámíthatóság, biztos megélhetést garantáló, törvényben rögzített életpályára van szükségünk, amiért ugyancsak évtizedek óta hiába küzdünk. A még itthon maradók túlterheltsége egyre többször és több helyen elviselhetetlen mérteket ölt. Megoldatlan a pihenés, a rekreáció, nőttön nő a kiégettség. A személyzeti minimumfeltételek biztosítása az intézmények jelentős részében mára már lehetetlen. Mindennek pedig a beteg látja nem egyszer jóvátehetetlen kárát.
Az egészségügyi ráfordítások összege reálértéken nemhogy nem nőtt, de kifejezetten és a GDP arányában hazai és európai viszonylatban példátlan mértékben csökkent, mára alig 4% körüliként a kontinens sereghajtója. Pedig tudományos-szakmai evidenciák sora bizonyítja, hogy az gyógyítás mögé sorakozó ipari, kereskedelmi, szolgáltatói tevékenység minimum 8%-ban járul hozzá a nemzeti össztermékhez, azaz bőven megtermeli azt, amiből tisztességesen működtetni lehetne. Ráadásul ezzel a munkaerőpiac egyik főszereplője. Mindezt veszélyezteti az a szűkkeblű monetáris szemlélet, amely folytonosan uralja, s egyben gúzsba köti ágazatunkat.
Hiába kerültek egységes irányítás alá a kórházak, a permanensen alulfinanszírozott, és a valós egészségügyi szükségleteket figyelmen kívül hagyó állapotuk okán adósságállományuk újabb és újabb rekordokat döntöget. Az ágazati amortizáció tudatos mellőzése a költségtényezők közül közgazdasági abszurdum.
A várólistákat csökkenteni nem sikerült, sőt egyre gyakrabban szembesülünk a diagnosztika és a kifejezetten életet védő beavatkozások korlátjával is, ami orvosi eskünkkel kimondottan összeegyezhetetlen. Nem kívánjuk hordozni ennek a betegekkel való folytonos szembesítésének terhét.
Az alapellátás megígért megerősítése elmaradt. Személyzeti utánpótlása megoldatlan, a benne dolgozók átlagéletkora közelíti a nyugdíjkort, munkabírásuk véges. Két év alatt 10 %-kal emelték a praxisok javadalmazását, holott már 2007-ben felhívtuk a figyelmet arra, hogy a biztonságos és a járó- és fekvőbeteg ellátást érdemben tehermenetesíteni képességük azonnali 100 %-os emelést követel. Hiába! A meghirdetett – és eredményes végrehajtásukkal sok életet megmentő, százmilliárdokat megtakarító – népegészségügyi programok végrehajthatatlanok maradnak hadra fogható alapellátás híján. Pedig a dohányzás visszaszorítására tett, valóban nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő, példaértékű intézkedések éppen e programok fontosságát igazolják. Ugyanakkor jelentős hátrányt okozó mulasztás, hogy a számtalanszor emlegetett és hiányolt egészségtan oktatás, nemzeti alaptantervbe illesztése, bevezetése elmaradt, sőt nincs is tervbe véve. Pedig az eredményes egészségnevelés hosszú távon nemzeti szinten is jelentős költségmegtakarítást és egészségnyereséget garantál.
A magára hagyott, több gazda közt vergődő foglalkozás-egészségügy óriási kiaknázatlan értéket hordoz a szakellátás lehetséges tehermentesítése mellett népegészségügyi szempontból is. Helyzetének rendezése, biztonságos és színvonalas működtetésének garantálása elodázhatatlan.
A járó- és fekvőbeteg ellátásban helytálló kollégáink munka- és életkörülményeinek sürgős rendezése a fiatal orvosgeneráció képzése, tapasztalatszerzése érdekében is minőségbiztosítási alapvetés.
Orvosi hivatásunkból fakadó mellőzhetetlen kötelességünk vezet arra, hogy a gyógyítás áldatlan állapotára újra meg újra rámutassunk, érdemi intézkedéseket követeljünk. Most sem teszünk másképpen, amikor látjuk a jövő évi költségvetés ágazatunkra nézve ismét csak érdemi változást nem ígérő számait.
Felszólítjuk Magyarország jelen és jövőbeli kormányait haladéktalan szemléletváltásra az egészségügy megmentése, nemzetstratégiai jelentőségének elismertetése és az ehhez nélkülözhetetlen nagyságrenddel magasabb források biztosítása érdekében.
Budapest, 2013. november 30.
A Magyar Orvosi Kamara Országos Küldöttgyűlése