Magyar, szlovák, két rossz barát

Jegyzet - 2008-11-11

Naná, hogy már a cím sem igaz. Mint ahogy ebben a történetben semmi sem az. Legalábbis, jó lenne hinni, hogy csak álmodjuk az egészet. Még annyit mondanék előjáróban, hogy hülyék mindenütt vannak. Agyatlan arcú, ostoba bunkók éppúgy, mint jól képzett, előre megfontolt szándékkal működő gonosztevők.

A hülyeség nem ismer határokat. Határtalan, régi, mozgalmi kifejezéssel: internacionalista. A hülyeségnek nincs nemzetisége, hazája, nyelve, vallása, világnézete. Minden országban vannak hülyék, és mindenhol találni normálisakat.

 

 A hülyeség emberi dolog, a hülyeség következménye embertelen. Rokonság él a Felvidéken, barátok, ismerősök. Gyakran járunk arra, bár lehet, most egy ideig jobb lesz majd a múlt időt használni. Amit az ottani helyzetről tapasztalatból tudok, hogy idáig semmiféle probléma nem volt az ott élő magyarok és szlovákok között.

 

Nem is ez a megfelelő kifejezés: kifejezetten jól megvoltak egymással.

 

Talán még most is jól megvannak. (Nem merem megkérdezni).

 

A két ország hülyéi most egymásnak estek. Nem mérnék azonos mércével, odaát a kormányoldalba is beépültek, nálunk – egyelőre? – csupán a partvonalról bekiabálva nehezítik az életünket.

 

Slota pártja benne van Fico miniszterelnök kormányában, utóbbi, mit is tehetne mást(?), igyekszik jó képet vágni a koalíciós partner „csínytevéseihez”. Valószínűleg nem Slota pártelnök szép szemei vannak Fico miniszterelnökre ilyen hatással, sokkal inkább azok a szavazatok, amelyekre a szélsőséges eszmék iránt fogékonyaktól számítani szeretne.

 

Hülyeségért persze mi sem megyünk a szomszédba. Pontosabban: mi a szomszédba nem hülyeségért megyünk, hanem bajt csinálni. És nemcsak magunknak kellemetlenkedünk. Ha csak ennyi lenne, mondhatnánk, magánügy. Meg is szoktuk már valamelyest, hogy időnként keresztbe teszünk önmagunknak. Hogy háromszáz forintért népszavazásnak álcázott hülyeséggel elgáncsoljuk magunkat.

 

Most többről van szó. Azokról az emberekről, akikre oly gyakran hivatkoznak a szélsőségesek. Akik úgy tesznek, mintha őértük tennék, amit tesznek. Az akaratuk ellenére beszélnek és cselekednek a nevükben. Mint az egyszeri úttörők, akik egy vak nénit akarata ellenére átvezettek az utca túlsó oldalára.

 

Az úttörő, ahol tud, segít - a gárdista, a jobbikos, ahol tud, árt. Nyilván nem ártani akar, éppen ellenkezőleg: teli a szíve jó szándékkal, hisz abban, hogy jó az, amit tesz.

 

A derék magyar szélsőségesek elindultak a Felvidék irányába hogy segítsenek az azoknak, akik ezt nem kérték.

 

Azt is elhiszem, hogy Szlovákiában sok a parlagfű, az elhanyagolt hadisír, amelyeket hagyományőrzés céljából, kulturális jelleggel gondozni kell.

 

A szlovák szélsőségeseknek úgy kellett a magyar kollégák elvtársi segítsége, mint egy falat kenyér. Adu ászt kaptak a kezükbe a budapesti zászlóégetéssel, a királyhelmeci vonulással, a félpályás útlezárással, és minden mással, ami még csak ezután következik.

 

 Nem szívesen írom le, de Fico miniszterelnöknek igaza van, amiért nem örül a magyar fasiszták szlovákiai haknijának. Megjegyzem, mi is ki lennénk akadva, ráadásul teljes joggal, ha Slota pártelnök emberei a Magyar Köztársaság területén masíroznának.

 

Az már mindennek a teteje lenne, akkor talán még a mi köztársasági elnökünk is megszólalna az ügyben.

 

Mert - félve írom le, oly sokszor említettem már, hogy úgy tűnhet, pikkelek rá - a mi köztársasági elnökünknek megint nincs szava ahhoz, ami mostanság történik.

 

Nyilván oka van rá, hogy hallgat. Amikor a világ vezető emberei a pénzügyi válság megoldása miatt rohangásztak, a mi köztársasági elnökünk a Hortobágyon egy mangalicateleppel ismerkedett. Merkel, Sarkozy, Bush és társaik szakértőkkel és egymással tárgyaltak, miközben a mi köztársasági elnökünk értő tekintettel nézett a hazánk felett áthúzó darvak után.(Mintegy hetvenezer daru repült át azokban a napokban a Hortobágyon - tényleg nem mindennapi látvány). A mi köztársasági elnökünk most, a magyar-szlovák viszony elmérgesedése idején is hallgat. Legyünk jóhiszeműek: valahol legbelül nyilván a nemzet egységének megteremtésén gondolkodik.

 

A jövő hónap elején a Felvidékre készülünk. Rokonság van ott, barátok, ismerősök. Talán nem kell majd még vízum hozzá.

 

Föld.S.Péter

www.klubhalo.hu