Magyarországon megszűnt a jogállam, állította egy szakmabeli, aki nemrégiben betelefonált az egyik kereskedelmi rádió beszélgetős műsorába. Néhány nappal ezelőtt mondta ezt a kiváló rádiós szerkesztő, egy nappal a Magyar Gárda perének első fordulója után.
Nincs ma jogállam, mondta a Klubrádióban Zelki János, ha a Fővárosi Bíróság elnökhelyettese a gyalázatosan szemérmetlen nyilatkozata után akár öt percig is a helyén maradhatott.
Nem lehet ezzel a véleménnyel nem egyetérteni. Szebeni László, a Fővárosi Bíróság elnökhelyettese ugyanis sajnálatosnak tartotta, hogy olyanok is be akartak jutni a tárgyaló terembe, akik nem szimpatizálnak a Magyar Gárda ügyével. Nem mondta ki, de érezhető volt, hogy a cigányokra gondol. Pontosabban Kolompár Orbánra, és Balogh Józsefre, az Országos Cigány Önkormányzat elnökére és helyettesére.
Ha csak rájuk gondolt az elnökhelyettes úr, már akkor is nagyon nagy a baj. De, ellentétben Szebeni Lászlóval, én nem csak a cigány vezetőkre gondolok, hanem az újságírókra is. Mondjuk úgy: a nyilvánosságra. Nem tudom, a bíróság elnökhelyettese személyesen jelen volt-e az ominózus tumultuózus jeleneteknél, én, jelentem tisztelettel, igen. És én sem tudtam bejutni a terembe.
Igaz, idővel már nem is akartam. Merthogy a terem ajtajában nem a bíróság hivatalos embere, még csak nem is egy rendőr (már ez a megoldás sem lett volna szerencsés), hanem egy árpádsávos nyakörvbe bújtatott gárdista kérte az igazolványokat. Mint egy modernkori Mengele, úgy szelektálta az embereket: te bemehetsz, maga nem mehet be. Aki szimpi volt az árpádsávos úrnak, az bemehetett, aki nem tetszett neki, az nem.
Nem tudom, én átmentem volna-e a rostán, gyanítom, hogy nem. Amikor néhányan azzal bíztattak, hogy menjek előre, mutassam a sajtóigazolványomat, talán beengednek, azt mondtam: ezeknek? Milyen alapon nézegetik ezek az én igazolványomat? Azt sem tudom, hogy kicsodák, csak azt látom rajtuk, hogy amikor az iskolában a demokráciát tanították, hiányoztak, vagy aludtak. Szebeni urat egy ilyen nyilatkozat után páros lábbal kellett volna eltávolítani a helyéről - ez a szellemiség nem illik egy európai köztársaság szellemiségéhez.
De nem csak emiatt állítható, hogy a jogállam, mint olyan, megszűnt ebben az országban. Amikor Draskovics miniszter úr kifogásolta a bíróság elnökhelyettesének a nyilatkozatát, Szebeni úr főnöke, a bíróság elnöke is megnyilvánult az ügyben. Vállalta a vállalhatatlant, sőt, nemcsak, hogy megvédte cinikusan nyilatkozó beosztottját, de még rá is tett egy lapáttal: kijelentette, hogy az adott tárgyaláson nem sérült a nyilvánosság.
Ha azt mondom, hogy ez aggályos, nagyon-nagyon finoman fogalmaztam.
Mint ahogy nem tudom, hogyan maradhat még mindig az ELTE docense Morvai Krisztina? Nem is azért, mert olyan eszméket képvisel, amelyek a normális emberek világában elfogadhatatlanok. (Bár ez is eléggé necces, ha valaki olyan helyzetben van, hogy a jövő nemzedék világképét alakíthatja.) A jogásznő eddigi szerepvállalásai – megint visszafogottan fogalmaznék - megosztották a közvéleményt, a Jézus anyjáról szóló felfedezése, miszerint az illető hölgy palesztin lányka volt, viszont kifejezetten megdöbbenést keltett a normális emberek világában.
Most azonban Morvai jogásznő nem érte be a közönséges megbotránkoztatással: Gaudi-Nagy Tamás kollégájával együtt nem csupán szóban képviselte a szélsőjobboldali, a demokratikus jogállam ellen rendszeresen fellépő eszméket. Március 15-én este az élére álltak annak a hordának, amely kukákat gyújtott, autókat tört, Molotov koktélokkal dobálta a rendőröket és a sajtó munkatársait.
Még nem hallottam hogy Morvai doktornőnek ebből az ügyből az egyetemen bármiféle kellemetlensége támadt volna. Vagy Gaudi-Nagy Tamásnak, akinek a gyerekei a 2006-os őszi események után egy óvodai jelmezbálon igen különös maskarába öltöztek: az egyik Gaudi-Nagy gyerekre rendőr, a másikra meg tüntető-jelmezt álmodtak a szülei. Még műsort is adtak, nem is akármilyet: a rendőr-Gaudi-Nagy gyerek ütlegelte a tüntető-Gaudi-Nagy gyereket.
Mondjuk ez utóbbi csupán zárójeles megjegyzés volt, talán nem is nagyon veszélyezteti a jogállamot, inkább csak arra alkalmas, hogy érzékeltesse a jogász úr különös lelkületét, és hányingert keltsen az ott jelen lévő szülők többségében. Ha lenne ma jogállam Magyarországon, akkor egy Fábry nevű, magát showman-nek nevező provokátor már nem frusztrálhatná büntetlenül a közönséget. Az altesti humor felkent papjának legutóbbi dobása után, -emlékszünk, Lendvai Ildikó és egy szamárcsődör szexuális aktusának vízióját tárta az értő közönség elé - az ORTT gyors vizsgálatot ígért az ügyben. Sajnos, a gyors vizsgálat eddigi eredményeiről még semmi nem jutott el hozzánk, gyarló emberekhez. Isten malmai, tudjuk, lassan őrölnek, de ez a sebesség még ennek tudatában is elkeserítő.
Lehet, hogy nehéz beszerezni a műsort tartalmazó kazettát? Vagy titkosították nyolcvan évre? Esetleg az értelmezéssel vannak problémák, s a magas grémium tisztelt tagjai azon vitatkoznak, hogy mi fán terem a szamárcsődör? És egyáltalán: miért kell az RTL klubnak megvárnia, míg az ORTT felemeli a mutatóujját, és mond valami ejnyebejnyét? Mondom, Magyarországon ma megszűnt a jogállam. Örülnék, ha valaki bebizonyítaná az ellenkezőjét!
És ha teheti, naponta többször mosson kezet!
Föld.S. Péter