A felmérés alapját képező 1000 fős minta korra, nemre, régióra és településtípusra reprezentatív.A felmérés eredményei szerint 2013. június végén mintegy 250 ezer fő dolgozott legalább 6 hónapja külföldön, ami a teljes munkaképes korú népesség 4,4%-a. A háztartások 9%-ában van tartósan külföldön dolgozó személy. (A KSH májusban megjelent közleménye szerint 2012-ben mintegy 230 ezer hivatalosan bejelentett magyar állampolgár élt az európai országokban.)
A Kopint-TÁRKI 2010-re kb. 60 ezer külföldi munkavállalót becsült, mely jelen felmérés eredményeivel összevetve azt jelenti, hogy 3 év alatt mintegy 190 ezerrel nőtt a külföldön hosszabb időre munkát vállalók száma. Ugyanakkor a KSH felmérése közfoglalkoztatottak nélkül 2010-13 között mintegy 100 ezres bővülést mutat a hazai foglalkoztatott állományban. Mindez a külföldi munkavállalók számának fenti növekedését figyelembe véve arra világít rá, hogy a foglalkoztatásában átrendeződés ment végbe, a külföldön dolgozók számának bővülése mellett az itthon (legálisan vagy feketén)dolgozó állomány mintegy 100 ezer fővel csökkent.
A háztartások 9%-ában van tartósan külföldön dolgozó személy. Régiók szerint két részre szakad az ország, a két déli régióban élő és az észak-magyarországi több mint egytizedében dolgozik valaki külföldön, míg a többi régióban ez az arány 6-8% közötti. A fenti három régióban a munkaképes korúak 6-7%-a, az egyéb régiókban 3-4%-a vállal tartósan külföldi munkát.
A településtípus szerinti összehasonlítás azt mutatja, hogy a fővárosi háztartásokból kisebb arányú (7%) a munkavállalási célú migráció, mint a vidéki települések háztartásai esetében (9-10%). Ennek oka a budapesti kedvezőbb bérszínvonal, a karrierlehetőségek nagyobb száma, a kisebb munkanélküliségi arány. A háztartás nettó összjövedelme szerinti a felső 25%-os körben a háztartások 17%-ában van külföldön dolgozó felnőtt. Részben ennek következménye, hogy a háztartási jövedelem magas.
A háztartásfő iskolai végzettsége szerinti összehasonlítás a felsőfokú végzettségűek, valamint a szakmával rendelkezők körében mutat az átlagot meghaladó arányt, a gimnáziumi érettségivel rendelkezők jellemzően nem tudnak külföldön munkát vállalni.
A társasházban lakóktól megkérdeztük, hogy tudomásuk szerint a házban lakók közül van-e olyan család, amelynek munkavállalási célból minden tagja tartósan külföldön dolgozik. E kérdésre a minta kb. egyharmada válaszolt (a társasházban lakók). Régiók szerint Nyugat-Dunántúl emelkedik ki a többi közül, míg az alföldi, illetve a déli régiók maradnak el jelentősen az átlagtól. A településtípusok szerinti arányokat torzítja, hogy a községekben jellemzően kevéslakásos társasházak vannak, míg a fővárosban és az egyéb városokban olyan panelházak is, ahol akár 100-200 család is lakik.
Utóbbiaknál természetesen jóval nagyobb az igenlő válasz esélye. Ugyanakkor ezekből a háztartásokból senki sem tud a KSH felméréseire válaszolni, így a KSH által becsült foglalkoztatás mértéke is a valóságosnál többet mutat. Ha a 203 ezer magyarországi társasházból indulunk ki, akkor az ilyen háztartások száma meghaladja a 21 ezret (hiszen egy-egy társasházban több ilyen háztartás is lehet, a válaszok szerint az átlag 1,3 háztartás/társasház), ami további 25-30 ezer főt jelent (s akkor még nem beszéltünk a nem társasházakban lakókról).
Összességében elmondható, hogy legalább 270-280 ezer honfitársunk dolgozik ideje jelentős részében külföldön. Az ezzel korrigált foglalkoztatási adat jól mutatja, hogy a hazai foglalkoztatás 2010 óta jelentősen mérséklődött, még az ideiglenes munkásokat figyelembe véve is. A fokozódó „kitántorgás” pedig arra utal, hogy a hazai munkakeresők elégedetlenek az itthoni lehetőségekkel (miközben külföldön láthatóan kiválóan megfelelnek a követelményeknek).
Forrás:GKI