A trónörökösök egyike kijelentette: a koronaherceg pozíciójában egyelőre jól érzi magát. Esze ágában sincs egyszerre koronahercegnek és királynak is lenni. Mindez annak kapcsán jutott eszébe, hogy híre ment: a király felgyógyult korábbi betegségéből, s esze ágában sincs lemondani. Mi több szeretné, ha a következő királyválasztáson lenne ellenfele, de az ne a koronahercegek egyike legyen.
A legerősebb koronaherceg ezért taktikusan visszavonult. Közleményben tudatta a néppel, hogy hercegsége érdekeiért mindent megtesz, a királyság sorsának jobbra fordítása érdekében, munkálkodik, függetlenül attól, hogy milyen rangban teszi ezt.
Az udvari krónikások szerint a királyság belső ellenzéke azt követően röppentette fel a hírt a koronaherceg esetleges utódlásával kapcsolatban, amikor a király többféle udvari tanácsot hozott létre a királyságban. Mindegyik élére maga állt, vagy fenntartotta jogot, hogy saját megbízottja vezesse az udvari részgyűlést. Ezzel keresztezte a koronaherceg alapította, újabban egyre gyakoribb - bárók baráti beszélgetésének nevezett – szokást. Ezek egyikén már a kérlelhetetlen, gyűlölt ellenséggel való fegyverszünet lehetősége is megvitatásra került.
A király ezt már nem tűrhette.
A királyság célja a teljes győzelem.
Az ellenség már betört a hazába.
A véres kard körbehordoztatik.
Mindenki a király zászlai alá.
Aki nem vonul be, az áruló.
Névtelenségben maradni kívánó udvari krónikások információira támaszkodva közreadta:
Hajdu István