Néhány nappal ezelőtt a debreceni vagyonkezelő Holding különös kommunikációs stratégiájáról írtam ezeken a hasábokon. A holding illetékesei, mint a struccok, homokba dugják a fejüket, a marketing guru is elakadt valahol a reptér és a holdingközpont közötti úton. Legutoljára onnan jelezte, hogy kimegy a reptérre s visszahív, miért is nem küldtek meghívót a helyiek titulált sajtótájékoztatóra jónéhány helyi médiának?
Azóta hív, ezzel is jelezve, hogy tartja magát a holdingvezetés ama gyakorlatához, amely szerint, amiről ők nem beszélnek, az nincs is.
A megyeháza stratégiája egészen más. Amióta olyan küldözgetik a meghívókat, akik életükben egyetlen percet sem dolgoztak szerkesztőségben, a megyeházán az a divat, hogy küldenek meghívót, mondjuk10 óra 26 perckor, a délben 12 óra 30 perckor kezdődő rendkívüli sajtótájékoztatóra.( az eset természetesen konkrét, történetesen augusztus 16-i, s a megyei közgyűlés elnöke a FIDESZ megyei elnökének egy nappal korábbi sajtótájékoztatóján elhangzottakat kívánta cáfolni)
Mintha az újságírók legfőbb dolga az lenne, hogy ül a számítógépe előtt, és várja, mikor szólítja a megyei illetékes imára a sajtómunkásokat. A rendkívülinek titulált sajtótájékoztató –azaz nem mindennapos – esetében természetesen esztelen pazarlás lenne egy sms-t elküldeni az ügyben érintett firkászoknak. Ezt egy ilyen szigorú takarékosságban gazdálkodó megyei önkormányzat nem engedheti meg, hiszen össze kell valahogy spórolni a több tízezer forintba kerülő elnöki autó rendszámát, hogy a kórház, területfejlesztési tanács és egyéb ügyekben elpazarolt milliókat ne is említsem. A rend tehát rend, üljön a gép előtt a firkász, és lesse, mikor méltóztatnak szólni.
Azután pedig, ha nincs ott a médiamunkás, lehet majd panaszkodni, hogy nem érdeklődik a sajtó. Arra még gondolni sem kell, hogy esetleg a saját - megyei önkormányzati - berkeken belül van a hiba.
Hajdu István