Vezető híradó tudósítássá vált a minap az egyik debreceni közparkban történt verekedés. A balhé önmagában nem lenne hírértékű, hiszen mióta világ a világ, a szerelmes ifjak mindig egymásnak estek, hogy eldöntsék, ki az erősebb, kinek van „ joga” emiatt „együtt járni” a lánnyal. A híradóba kerülés oka az volt, hogy valaki felvette videóra az esetet és feltette a világhálóra.
A bulvármédia gépezet fújta az esetet, a rendőrség hivatalból nyomozni kezd, csak épp a hogyanra választ ad-e valaki?
Hogyan is történt ez az eset?
Hát úgy, hogy a verekedők közül az egyik az iskolából ment ki. Meg a drukkerek fele is az iskolából érkezett. Tanítási időben. Mert ki tudtak menni egy kicsit balhézni. Kiengedte őket valaki. Valaki, aki nem végezte a dolgát.
Félreértés ne essék, nem pedagógus dolga, hogy cerberusként őrizze az iskola bejáratát. Arra vannak a portások. Akik, tisztelet a nagyon kevés kivételnek, csak akkor válnak éberré és kikérdezővé, ha egy idegen meri megközelíteni az intézmény bejáratát. A diákok azok jöhetnek-mehetnek. Ki a boltba, a suli elé cigizni, a parkba, ha kedvük van dumálni és verekedni.
Most nem történt baj, szerencsére. Volt egy kis birkózás, elcsattant pár pofon. Ám ha legközelebb előkerül a kés, vagy súlyosabb következmények lesznek, az iskolákban mit mondanak a szülőknek? Akik teljes joggal azt hiszik, hogy amíg a tanítás véget nem ér, addig a gyerekük, akármekkora kamasz, az iskolában van, ott tanítják, vagy ha nem, legalább felügyelet alatt van. Hiszen be kell szólni telefonon, ha hiányzik valamiért a diák, ergo az iskolának joga van tudni, miért nincs ott, akinek ott kellene lennie. Csak a szülőnek nincs joga azt tudni, ha a gyerek szabadon kisétálhat kocsmába, verekedni, vagy elmehet csavarogni?
Most nem történt baj, de mindez bármikor megismétlődhet, sokkal tragikusabb következményekkel.