Családunk legfiatalabb tagja négyesztendős. A múltkor egy mandulaműtétje volt, és az édesanyja a műtét előtt részletesen elmagyarázta a kisfiúnak, hogy miért kell kivenni a manduláját, és hogyan fog történni az operáció. Azt is elmondta, hogy fájni fog, de később jobb lesz.
Tízmillió Miklóska él az országban, de nekünk semmit sem mondtak. Ez az igazi baj, még gyereknek se néztek bennünket.
Mert ha feltételezik rólunk, hogy van annyi eszünk, mint Miklóskának, akkor nem azzal kezdik, hogy nem fog fájni. Utána úgyis rájövünk, és akkor joggal érezhetjük, hogy becsaptak bennünket. Most meg már a műtét előtt átverve érezzük magunkat.
Egy középfokú reklámtanfolyamon megbuktatják azt a delikvenst, aki nem tudja elmagyarázni, hogy a 90 százalékban csináld jól, tíz százalékban beszélj róla kezdetű marketing alapszabály alkalmazásakor hogyan lehet elcsúszni ezen a tíz százalékon. Ezentúl nem kell magyarázni, csak legyint a vizsgázó, és annyit mond: mint Gyurcsány a megszorítási programmal.
A 90 százalékról most nem is érdemes vitázni. Nincs másik program a láthatáron. Én úgy szeretnék látni legalább három, makrogazdaságtanban egyetemi docensi fokozatot elért egyetemi oktatót, akik hajlandók lennének kiállni, vitatkozni egy általuk felállított gazdasági program védelmében. Ami egyébként értelemszerűen más kellene, hogy legyen, mint amit a kormánypártok akarnak. Ám ilyen program, nyílt vitában ütköztethető összefüggő intézkedéssorozat nincs. ( Az adó és járulékcsökkentést, mint csodafegyvert csak olyan politikus, pontosítok: politikából élő adhatja elő rezzenéstelen arccal, aki életében nem vezetett még egy kisvállalkozást sem.)
A 10 százalékról már nem érdemes vitázni. Lehet hogy jó a program, de a kommunikációját tökéletesen elkúrták. Doktori disszertációkat lehet írni a hibákból, a lekezelő technikákból. Már most tízmillió Miklóska országa vagyunk. Félünk, mert elbagatellizálták, ami ránk vár.
Dühösek vagyunk, mert gyereknek se néztek bennünket.
A kislegény egyébként jól van. Már nem fáj a torka, és büszkén meséli, hogy a mamája minden elmesélt neki előre. Az csak egy rutinműtét volt.
Ki tudja: mi vár ránk?
Hajdu István