Gaskó úr, minden vasutasok legfőbb védelmezője munkabeszüntetést hirdetett április 30-ra. A reggelente négyszintes, ételliftes házikóból munkába induló sztrájkos úr nem akar rosszat munkaadójának, a vasútnak, az országnak pedig, ha lehet, még ennél is jobbat akar. Azt akarja, amit mindnyájan, akik itt élünk. Hogy nagy, és erős ország legyünk, elégedett és boldog néppel. Hogy mindenkinek legyen munkája, és mindenki legyen rendesen megfizetve.
Ebből is látható, nem vagyunk rossz véleménnyel a sztrájkos úrról, nem gondoljuk, hogy rosszat akarna a nemzetnek, hogy mondjuk róla, hogy ezen az egyen kívül van neki másik hazája is. Legföljebb azt nem értjük, hogy Gaskó úr miért gondolja, hogy jót tesz azzal, ha a nagy gazdasági válság kellős közepén vasutas sztrájkot szervez.
Hogyha megbénítja az országot, abból bárkinek is haszna lehet idehaza. Hogy a határozatlan ideig tartó munkabeszüntetésnek álcázott gazdasági ámokfutás hatására az amúgy is nehéz helyzetben lévő MÁV ezerszámra veszi majd fel a vasutasokat, úgy általában, megerősödve kerül ki a nehézségekből.
Csak úgy mellékesen, aznapra esik épp az iskolai ballagás. Amely úgy általában egyszeri és megismételhetetlen esemény a középiskolás diákok életében. Befejezik a tanulmányaikat, s mielőtt még kilépnének a nagybetűs életbe, búcsút vesznek a tanáraiktól, egymástól és az iskolától.
Békeidőkben ez egy igen emelkedett, és megható alkalom szokott lenni, ráadásul még családias is valamelyest, hiszen összehozza az ország távoli tájain élő rokonságot.
Már persze, ha sikerül ezeknek a családtagoknak eljutniuk az ország egyik településéről a másikba.
Gaskó úr most ezért van gondolkodóba esve. Mert az egy dolog, hogy a nemzet felemelkedése, a haza és a haladás mind az ő vállát nyomasztja, és a zemberek tőle várják a sorsuk jobbra fordulását. Másfelől viszont itt vannak a végzős diákok, azok szülei, testvérei, barátai, akik a készülő sztrájkból kifolyólag most mindenféle nagyon csúnya dolgokat gondolnak Gaskó úrról.
Szerencsére Gaskó úrnak nincs kőből a szíve, ezért most azt fontolgatja, hogy esetleg elhalasztja a sztrájkot. Másik napra teszi az ország megbénítását. Mert nem egy lelketlen bürokrata ő, ha valaki, ő azután tudja, mi az a ballagás, ő is járt iskolába.
Mindent megfontol, közben pedig töpreng. Oszt és szoroz, gyököt von. Még semmi nem biztos. De még így is lehet, hogy már késő, nincs más megoldás, másik napra kell tenni a ballagást. Legjobb lenne előbbre hozni, mert ha elkezdődik a sztrájk, már nem lehet tudni, mikor indítják újra a vonatokat. Egy nap, egy hét, hat hónap - mindannyian a vasút sztrájkos istenének a kezében vagyunk.
Gaskó úrnak nem számít az idő - Gaskó úr az idő maga. Ő maga mondta ezt, azzal, hogy jelezte: lehetne máskorra tenni a ballagást. Van benne ráció, sőt, talán az érettségit is érdemes Gaskó úr hangulatához igazítani. Meg a felvételiket, és a búza aratását.
Házasságokat, válásokat, választásokat.
Mert Gaskó úr az Illetékesnél is illetékesebb elvtárs. Nemcsak a vasút, a ballagás és az érettségi tartozik hozzá, de minden, ami fontos az emberek életében. Élet és halál, meg tán még az is, ami ez utóbbi után van. Egyedül csak a hirtelen rosszullétek nem tartoznak a hatáskörébe, bár aki előre bejegyzett, nem életmentő műtétre van előjegyezve, az jól teszi, ha előtte Gaskó úrral találnak megfelelő időpontot. Nem olyan szőrösszívű ő, mint gondolnánk, a zord külső érző lelket takar.
Ha nem lenne ennyire súlyos a helyzet, akár nevethetnénk is rajta: a sztrájkos úr azt hiszi, hogy egy valamikor volt május elsejei emelvényen áll és integet. Pedig csak szánalmasan, és mulatságosan hadonászik.
Föld S. Péter írása