A kibontakozó változást a gazdasági élet szereplői sem veszik félvállról a tengeren túl. A Fedex futáróriás azt latolgatja, miként alakíthatná át gázolajjal hajtott teherautóit földgázüzeműekké, míg több vasúttársaság tervezi dízelmozdonyait felváltani földgázzal hajtottakkal.
A várakozások szerint a nem hagyományos kitermelési technológiát igénylő földgáz hosszúidőn át meghatározó lesz, és csak a 2040-es években várható, hogy csökkenni kezd a kitermelés mértéke. Az amerikai szénbányák, azonban továbbra is üzemelnek, ezentúl azonban exportra ontják magukból a fekete és barna fűtőanyagot.
Az európai kontinensen megjelenő olcsó szén a gazdasági, pénzügyi válsággal küzdő uniós tagállamokat is könnyen elcsábíthatja, és alkalmasint sutba dobva a környezetvédelem és a zöldenergia beruházások iránti elkötelezettséget kapva-kapnak az olcsó, ám annál több káros anyag kibocsátással járó alternatíva után.
Amennyiben a megjelenő régi-új opció kedvező fogadtatásra talál – és ez minden bizonnyal helyenként meg is történik – úgy módosulnak a régi beszállítókkal kialakított üzleti kapcsolatok is. Az Unió legnagyobb olaj és földgázellátója Oroszország – amely főként nyugat-szibériai forrásaiból a közösség fogyasztásának kb 40%-át fedezi – manapság igencsak keserű pirulákat kénytelen lenyelni. Bár a moszkvai vezetés igyekszik elbagatellizálni az új keletű fenyegetést, más jelek azonban egyértelműen arra utalnak, hogy a 2008 pénzügyi, gazdasági válság kirobbanását megelőző éveket jellemző hatalmas profit nem tér vissza egyhamar, bármennyire is ácsingózik utána az orosz vezetés. Miheztartás végett itt érdemes megjegyezni, hogy az orosz gazdaság exportbevételének több mint 10%-át a Gazprom termeli.
Bulgária 2012-ben a Gazpromal folytatott tárgyalásain, megtapasztalhatta az orosz medve alkupozíciójának gyengülését és agresszívabb stratégiát követve sikerült kiharcolnia a korábbi gázárnál közel 20%-al olcsóbb összeget 10 évre, amit 5 évente felülvizsgálhatnak és újratárgyalhatnak. Ebben a diszkontárban persze nem csupán az oroszok fosszilis energiahordozókból befolyó bevételeinek csökkenése érhető tetten, de az is, hogy szeretnék minél hamarabb megépíteni a Bulgáriát is átszelő Déli-Áramlat névre keresztelt földgázvezetéket, amivel nyugat-európai ügyfeleik zökkenőmentes ellátását biztosítanák.
Azonban nem csak Szófia sikere intő jel a gáz üzletágban. Lengyelország már 2011-ben is képes volt kedvezőbb – szintén 20%-al olcsóbb – árat kialkudni magának. Igaz ebben komoly szerepe volt annak feltételezésnek, hogy lengyelföldben pihenhet a kontinens legnagyobb olajpala tartaléka – igaz, ez a lelkesedés azóta alábbhagyott. Számos próbafúrás nem hozta meg a várva várt eredményt, és tavaly már az előzetes becslések is sokkal visszafogottabbak voltak. Ez látva pedig több mamutvállalat Lengyelországot hagyta maga mögött pl. az amerikai Exxon, hogy csak a legnagyobb „disszidenst” említsük. Ám annak ellenére, hogy nem várható a lengyel mezők kiaknázásából és exportjából hatalmas profit, attól még valószínűleg hosszú időre kielégíti a 38 millió lakosú állam földgázigényét, amivel ismét csak Moszkva alkupozíciója válik nehezebbé.
A fenti fejlemények hatása igencsak kedvező lehet hazánkból szemlélve, hiszen a Gazprom képviselői hamarosan kénytelenek lesznek Magyarországgal is tárgyalóasztalhoz ülni, mivel 2015-ben lejár az orosz állami óriáscéggel földgázvásárlásra kötött szerződés.
Illés-Néző László