A minister- magyarul a szolga – esetünkben a nép szolgája. Kötelességei és erkölcsi érzéke között időnként dönteni kell. Nagy baj van, ha egy miniszter a kötelességeit helyezi mindig, minden esetben előbbre. Szekeres Imre honvédelmi miniszter ezt tette egy bizonyítottan háborús bűnös, Kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes rehabilitációja kapcsán.
A minisztérium magyarázkodó közleményét tegnap számunkban közzétettük. E mentegetődzés szerint:
„…. a vezérezredesi rendfokozat posztumusz helyreállítására vonatkozó előterjesztést a Honvéd Hagyományőrző Egyesület nyújtotta be 2005-ben. A Rehabilitációs Bizottság a rendfokozat helyreállítását egyhangúlag támogatta és felterjesztette a köztársasági elnök úrnak történő továbbítás érdekében a honvédelmi miniszternek.
A honvédelmi miniszter ezt követően vizsgálatot kezdeményezett, amely megállapította, hogy az előterjesztés a fentebb idézett bírósági ítéletek alapján megfelel a hatályos jogszabályi feltételeknek. Ezért a miniszter köteles a javaslatot a köztársasági elnök úr elé terjeszteni. „
Hogy valami sántít a dologban, azt jelzi másutt a magyarázkodó közlemény, hiszen közszolgánk egyúttal kezdeményezte a rehabilitációs folyamat jogi áttekintését és utasítást adott a Rehabilitációs Bizottság átalakítására.
Értsük, ahogyan kell: hadtörténészek, történészek véleményének kikérése nélkül, pusztán jog lépések sorozatával egy ismeretlen taglétszámú egyesület kezdeményezésére ezúttal rehabilitálni kellett egy háborús bűnöst, de ezentúl nem lesz így?
Ingadozik a miniszter? Kötelesség vagy erkölcs?
Elképzelem, mi is történhetne, ha meggyőződésére hivatkozva a miniszter nem terjesztette volna a köztársasági elnök elé a vezérezredesi rendfokozat visszaállítására irányuló előterjesztést. Leváltanák a minisztert? Kicsoda, a miniszterelnök? Amikor minden elemzésben azt olvasni, hogy Gyurcsány Ferenc egyedüli vetélytársa Szekeres Imre lehet(ne) a párt elnöki pozícióért bekövetkező jelölés során?
Ekkora taktikai hibát a miniszterelnök soha nem vétene. Arról nem is beszélve, hogy ebben az esetben az MSZP-nek örökre abba kellene hagynia kedvenc ütőkártyájának kijátszását, s nem példálózhatna avval, hogy az ellenzék a Horthy-korszak szellemi örököse, s nem véletlen a náci jelképpé vált árpádsávos zászlók lengetése és így tovább.
Azt feltételezni sem merem, hogy a HM vezetője attól fél, netán a Honvéd Hagyományőrző Egyesület tüntetne a minisztérium előtt.
Azt szeretném feltételezni, hogy a köztársasági elnök nem ír alá mindent, amit elébe tesznek.
Tudják: kötelesség és erkölcs!
Lehet választani.
Hajdu István