Volt egyszer egy ember, úgy hívták, Bajcsy-Zsilinszky Endre. Nem tartozott a polgári politikusok közé, inkább nemzeti radikálisnak nevezhetnénk. Számára a magyarság szentség volt, a magyar nemzeti érdek volt a legfőbb iránytűje. Ráadásul nem egyszerűen magyar nemzet, hanem a keresztény középosztály hőse volt, egy klasszikus szőke férfi, akinek, mint beszélték róla, lovassági kardként suhogó mondatai a meg nem alkuvó hazafiságot példázták, kerül, amibe kerül alapon.
Ma talán némi távolságtartással tekintünk rá, legalábbis életműve első részére. Köztudott róla, hogy köztörvényes gyilkosságban vett részt. Egy Áchim András nevű parasztpárti politikus állítólag sértő megjegyzéseket tett a Zsilinszky-fiúk anyjára, ezért a fiúk felkeresték Áchim Andrást, aki kidobta őket. A sértett dzsentrifiúk dulakodni kezdtek Áchimmal, majd elsült egy pisztoly és Áchim meghalt. A már akkor is rendkívül pártatlan és független magyar bíróság érdemben nem büntette meg a gyilkosokat, önvédelemnek minősítették az esetet. Eléggé sajátos önvédelem, ha két fiatalember felfegyverkezve megtámad egy embert a saját lakásában. Bajcsy-Zsilinszky önként jelentkezett a frontra, bátran harcolt, megsebesült, alig gyógyult meg, újra a frontra kérte magát. A háború után különböző fajvédő szervezeteknek volt tagja, Gömbös Gyula harcostársaként fajvédő lapokat alapított és intenzíven szidta a zsidókat. Egy képviselőválasztáson például azzal próbálta lejáratni a riválisát, hogy az eredetileg nem is Kenyeres, hanem Kaufmann.
Aztán történt vele valami. Kiderült, hogy ez a vérgőzös jobbos valójában, a maga módján becsületes ember. Országgyűlési képviselőként a nyilas képviselők üvöltése közben mondta végig a Parlamentben az újvidéki vérengzést leleplező beszédét. A beszédből semmit se lehetett érteni, de Zsilinszky állta az ordító, fenyegetőző nyilasok ostromát, csakugyan mint egy szikla a viharos tengeren.
És nem hagyta, hogy az ügy elaludjon. Mint igaz magyart, sértette, hogy nemzete katonasága ilyen aljasságra vetemedett, és ő, a nagy nacionalista és antiszemita, ezúttal azzal vádolta meg a magyar hadsereget és név szerint Feketehalmy-Czeydner tábornokot, hogy Újvidéken ártatlan szerbek és zsidók ezreit gyilkoltatta meg. És Feketehalmyt a vádlottak padjára ültették (hadbírája Kiss János altábornagy, érdemes megjegyeznünk a neveket, rövidesen újra szóba kerülnek).
Elítélni már nem tudták, mert Horthy Miklós közbelépett. Megkérdezte Feketehalmyt: Maga tényleg civilekkel kegyetlenkedett? Szó sincs róla, zsidó rágalom az egész! Nekem - mondta Horthy - egy magyar tiszt becsületszava többet ér az úgynevezett bizonyítékoknál. És szabadon engedte Feketehalmyt, aki rögtön Németországba szökött, hogy a nyilas puccs után már SS-tábornokként térjen vissza.
Legyünk objektívek: akkor, a német nyomás alatt, már ez is nagy dolog volt, minden más, a nácik által dominált országban kitüntették volna Feketehalmyt. Horthy Miklós valószínűleg akkor sem akasztathatta volna fel az újvidéki tömeggyilkosságokért a tábornokot, ha akarta volna. Nem tudjuk, hogy igazából mit akart, de azt tudjuk, hogy Zsilinszky bátran és nagyszerűen viselkedett, tisztelet jár neki.
1944. március 19-én, hazánk német megszállásakor a Gestapo letartóztatta. Zsilinszky fegyvert rántott és lőtt a németekre. Tűzpárbaj után fogták el. Október elején, amikor a kormány a kiugrásra készült, kikérték a német fogságból és szabadon engedték. Miután a kiugrási kísérlet hat óra alatt összeomlott, Zsilinszky is illegalitásba vonult és elkezdte az ellenállás, a fegyveres felkelés megszervezését. Meg akarták menteni Budapestet az ostrom borzalmaitól.
Tulajdonképpen, de facto ő lett az antifasiszta magyar kormánykísérlet miniszterelnöke. A hadügyminiszter Kiss János altábornagy lett volna.
Természetesen soha nem jutottak el addig, hogy valóban kormányt alakíthassanak, árulás miatt letartóztatták őket. S mivel a magyar hadsereg tényleges főnöke az SS egyenruhában pompázó Feketehalmy volt, az összeesküvés vezetőit azonnal kivégezték. Zsilinszkyt nem tudták, mert őt védte képviselői mentelmi joga.
Kicsit komplikált volt a helyzet, mert az Országgyűlésnek szavaznia kellett volna arról, hogy Zsilinszkyt kiadják, de a (nyilas) Országgyűlés éppen menekülőben volt Sopronba. Úgyhogy a főbb foglyokat is elszállították a Margit körúti fegyházból Sopronkőhidára. Odakerült Rajk László, Vitányi Iván, Pesti Barnabás, Pataki István és Mindszenty József bíboros is.
Zsilinszky tarpai képviselő volt. Ez azért fontos, mert amikor vitték Pestről Sopronkőhida felé, Győr mellett valamiért megállt a busz és az őr, aki egy tarpai fiú volt, azt mondta:
- Képviselő úr, ha az arra az erdő felé elszaladna, mi a levegőbe lőnénk.
- Nem, fiam - mondta Zsilinszky. - Engem most felakasztanak, de ezért cserébe egy szék üresen marad Magyarország számára a háború utáni béketárgyalásokon.
Arra célzott ezzel Bajcsy-Zsilinszky, hogy az első világháború utáni béketárgyalásokon Magyarország követét érdemben nem hallgatták meg, csak akkor szólalhatott fel, amikor a döntés a határokról lényegében megszületett. Zsilinszky azt remélte, hogy önfeláldozásával felhívja a világ figyelmét arra, hogy kényszerből cselekedtünk, és a háború után nem csonkítják meg Magyarországot újra. A hazájáért halt meg.
Amikor kivégezni vitték, az őr megállította a menetet, odalépett hozzá és megcsókolta a kezét. A másik katona tisztelgett és sírt.
Aztán persze felakasztották, mert a nyilas parlament úgy bírt szavazni a soproni ülésén, hogy Bajcsy-Zsilinszky mentelmi jogát fel kell függeszteni.
Miért mondtam el mindezt?
Mert most a Nemzeti alaptantervbe kötelezően tanítandó anyagként behelyezték egy jelentéktelen erdélyi író, Nyírő József személyét, akinek egyetlen fontos tette az volt, hogy a nyilas parlament képviselőjeként Sopronban Bajcsy-Zsilinszky élete ellen szavazott.
Miért? Miért csinálták ezt? Miért gyalázták meg ennek a keresztény-konzervatív, nemzeti politikusnak az emlékét? Hát ha azt mondja magáról a kormány, hogy keresztény-konzervatív értékeket követ - és ez rendben van, ezek világszerte elfogadott értékek -, akkor hogy lehet az, hogy Zsilinszky helyett ezt a Nyírőt tekintik példaképnek, ezt a kiugrott papot, aki írónak vizesnyolcas, politikusnak pedig szörnyeteg volt?
Befejezésül szeretnék valami szubjektívet mondani. Én nem szeretem Bajcsy-Zsilinszky Endrét. Nem tartom követendő példának az életművét. Az egész ember idegen tőlem. De nagyszerű férfinak, bátor politikusnak, igaz magyarnak tartom.
Akivel nem értek egyet és akit tisztelek. Vérlázító ez az egész történet, vérlázító.
Szunyogh Szabolcs a Köznevelés főszerkesztője /
Forrás:www.nepszava.hu