Ő az ősgonosz, az Antikrisztus...

Nem azért idéztem, mintha különösebben érdekes lenne, hogy mi is a véleménye a most éppen zöld jelmezben bukfenceket vető, a Nagykörúton belül egymás haját tépő értelmiségi zárvány vezetőjének arról, hogy mi vezetett oda, hogy a jogállam idáig jutott.

Véleménye pártja alapításától kezdődően teljességgel irreleváns, a Lehet Más a Politika nevű pártot ugyanis állítólag egy amerikai üzletember finanszírozza, ettől aztán fene független és rettenetesen más.

Már maga a neve is hazugság, hiszen ha valaki meg tudja mondani, hogy miben különbözik ez a gittegylet a többi parlamenti párttól annak küldök egy fruttit, - ha emlékszik még valaki gyermekkorom olcsó és finom édességére.

A jelenség az érdekes, ahogy a magyar politikai élet valamennyi jogosan kisebbségi komplexusokkal küzdő politikusa amint felmerül valahol Gyurcsány neve, azonnal kötelességének érzi, hogy rúgjon egyet bele, habár a többség a cipőfűzőjéig sem ér fel sem erkölcsileg, sem politikailag, sem tehetségben - de még megjelenésben sem.

Bátran lehet állítani, hogy a volt miniszterelnök a mai magyar politikai élet legizgalmasabb és máig legtehetségesebb szereplője, - mégha a legsikeresebbnek pillanatnyilag nem is mondható, ami – ha megnézzük a pillanatnyilag legsikeresebbet – akár még dicsőségnek is elkönyvelhető.

Úgy robbant bele a magyar politikai életbe, mint az üstökös.

Mint hajdan Julius Caesar jött, látott és győzött, egy elegáns mozdulattal átlépve a szocialistáknál megszokott lépcsőmászást és vazallusi létet, - a párt és ezzel a kormány élére azok a talpasok tolták, akik megérezték benne a változtatásokat kezdeményező politikust, az államférfit.

Ez persze nem tett jót a politikusi tevékenységének, két okból sem.Egyrészt nem volt beágyazódva a párt legfelső testületeinek veteránjai közé, egyiknek sem volt kedves öccse, pereputtya, vazallusa, - másrészt pedig eleve visszatetszést keltett a változtatások iránti szándéka, bírálói által reformdühnek nevezett mély elkötelezettsége a szükséges változtatások iránt.

Ha a párt felső vezetésén múlik, akkor soha nem lesz belőle pártelnök, soha nem lesz belőle miniszterelnök.

Viszont a tagsággal nem mertek szembefordulni, mert ha élére állítják a dolgot, akkor könnyen pórul járhattak volna.

Miniszterelnökként pedig elkövette az ősbűnt: őszinte volt.

Igaz, ő azt gondolta, hogy zárt körben beszél, de hamar kiderült, hogy az a kör nem is annyira zárt, és azok a mondatok, melyeket őszödi hallgatóságának szánt, hamar kikerültek a nagy nyilvánosság elé, ezzel kezdetét vette kanossza-járása.

Nem mintha a beszéd tartalma egyébként ne lenne vállalható - dehogynem!

Máig ható és a jövőnkre is kiható gondolatokat mond ki, csakhát a Bibliából is ki lehet szedegetni azokat a mondatokat, melyek alapján Krisztust pedofíliával lehet vádolni, és ellenfelei ezt tették, - a kényszerű megszorítások kezdetén.

A megszorítások, melyeket az előző kormányok tevékenysége tett szükségessé az ő nevéhez kötődnek, akik meg a bajt előidézték – Orbán és Medgyessy – azok elegáns mozdulattal elléptek a problémáktól sőt, Orbán kisvártatva már teli szájjal óbégatta Gyurcsány felelősségét.

Az istenadta nép pedig megtalálta benne a bűnbakot, mert a sajátos magyar fejlődés eredményeképpen Jóska bácsi jobban szeret szemfényvesztők által vetített hazug álomvilágban élni, mint szembetalálkozni a valósággal, ő járvány ellen sem oltatja magát - az oltóanyagot is a Gyurcsány csinálta, majd iszik helyette ricinust vagy teát, vagy amit talál otthon…

Az a nép, amelyik kis híján meglincselte a miniszterelnököt a háromszáz forintos vizitdíj miatt, ma hang nélkül tűri, hogy havonta tízezreket raboljanak tőle, igaz, hogy most legalább félhet, mert a maiaktól minden kitelik.

Tőle meg nem kellett soha félni, ezért aztán barát és ellenség kéz a kézben elpofátlanodott és egyrészt elszabotálta a népszerűtlen feladatok végrehajtását, másrészt meg a demokratikus államrend erőszakos megdöntésének határáig – szerintem azon túl is - elment, szétveretve Budapestet, szembeállítva az ország népét egymással.

Megbukott, még ha szabad akaratából mondott is le, mert nem tudta végrehajtani, amire vállalkozott.

A szocialista párt korifeusai meg megkönnyebbülten felsóhajtottak, - na végre, akkor most visszaállhat a régi rend.

Hát nem állhatott vissza, és ezt – ha figyeltek volna kicsit is Őszödön - tudniuk kellett volna.

Pedig a lemondása sem volt koncepciótlan menekülés, mint azt ma szeretik láttatni ellenfelei, - ha ő maradt volna a pártelnök, akkor a választásoknak sokkal jobb eséllyel mehettünk volna neki, akkor nem következhetett volna be az a szörnyen idétlen állapot, hogy már éppen csak az Operaház portását nem kérik fel miniszterelnöknek, ellenfeleink igaz boldogságára.

Bajnai személye az első perctől kezdve adott volt, de az öregek még megpróbáltak a jól bejáratott módszerrel mutyizni egyet, aztán fenékig kellett üríteniük a méregpoharat ahhoz, hogy aztán azt csinálják, amit Gyurcsány az első percben javasolt volna.

Aztán jöttek feltörekvő fiatalok, akik megpróbálták betölteni az üresen hagyott játékteret, de minden nap kiderül, hogy lötyög rajtuk a Gyurcsány által levetett nagykabát, legyen bármennyire is jószándékú és rokonszenves Mesterházy, vagy agresszív és nagyhangú a megvadult néptribun, Szanyi.

Nem véletlen, hogy ellenfelei a mai napig ütik - vágják, és hogy nincs vége az ellehetetlenítésére irányuló kísérleteknek, ők pontosan tudják azt, amit – úgy látszik – a párt jelenlegi korifeusai nem annyira, - hogy ő az igazi ellenfelük, ő jelent az uralmukra, amíg csak mozog halálos veszélyt, ő az egyedüli, akitől tartaniuk kell.

Gyurcsány ma az egyetlen európai formátumú politikus, elméleti felkészültségben, megjelenésben bármikor odaállhat bármelyik nyugat-európai kollegája mellé, őt nem lehet ránézéssel kiszelektálni közülük, mint kelet-európai bunkót. Kiváló szónok, és ha nem rögtönöz, akkor elméleti munkásságával sincs baj, amit mond, az koherens rendszert képez.

Emellett emberi tulajdonságai alkalmassá teszik a hivatalos kapcsolatokon túli kapcsolatteremtésre is ami hihetetlen előnyökkel járhat az ország számára.

Ő nem elzárkózni, hanem nyitni szereetne a világ felé, az ő víziója az öntudatos, független, magáról gondoskodni tudó ember, de a gondolkodásában, megnyilatkozásaiban mindíg ott lelhető a szolidarítás is.

Persze követett el rengeteg hibát, de olyan típus, aki tud tanulni a hibákból, aki a kudarcokból is tud építkezni.

Nem ő az isten, - jómagam sem értek vele mindenben egyet, de azt tudom, hogy nála a baloldalért végzett munka elkötelezettség kérdése - emellett meggyőzhető - született demokrata.

Van, akit otthon pofonokkal nevelgettek és ma attól érzi magát a nép atyjának, hogy ő is parancsuralmi rendszerben szeretné nevelgetni a gyermeki pozícióba szorított népet.

Gyurcsány az egyén és a közösségek szabadsága és önállósága iránt elkötelezett demokrata és ez sok bajjal jár.

Rengeteg munkát fektetett abba, hogy a Szocialista Pártot modern, európai tömegpárttá alakítsa, nem lenne szabad támasz nélkül hagynunk.

Ha őt védjük – magunkat védjük.

Ha vele leszámolnak, akkor jó időre leszámoltak a mai magyar baloldallal, marginális kispárt leszünk a következő huszonöt évben.

Az ellenfelei tudják ezt, - jó lenne a magyar baloldalnak is megértenie végre…

xxxx

anonim hozzászólás a Kapcsolat.hu-ról

( A szerk)