Pálinkás új évet!

Végül egy anyag kaphatott zöld utat. Az, ahol Pálinkás József elnök „Az Este” (m1) című műsornak adott interjút, s amelyet – információink szerint – az elnök sajtóosztálya kért, ám amelyben valamilyen oknál fogva nem jöhetett létre a tervezett szemtől szembeni vita Pálinkás József és Heller Ágnes, a hazai filozófiai élet nemzetközileg is legelismertebb képviselője között. De a Heller Ágnes akadémikussal készült, s a jelenlegi vezetést bíráló ATV-s interjú (Egyenes beszéd) is fennakadt a sajtóosztály éles szemű ellenőreinek hálóján.

Komoly közpénzekből fenntartott közintézmény, ahol szorgos tekintetek cenzúrázzák az intézményről szóló sajtóhíreket. Akadnak itt diadaljelentések, cikkek a Magyar Hírlapból, ki mit gondol Istenről a Heti Válaszból, ám az MTA-t vagy annak vezetőjét kritizáló hang egy sem. Tévedés ne essék: nem az olümposzi magasságokban üldögélő tudós-istenségek megóvásáról van szó. Sokkal inkább egy több sebből vérző, kritikusai szerint feudális előjogait, indokolhatatlan privilégiumait, egyre több gyanúra és bírálatra okot adó tudományos minősítő rendszerét, kulisszák mögötti intrikákra, kétes alkukra és mutyizásokra alkalmat kínáló monopolhelyzetét, s az „urambátyámvilág” kapcsolatrendszerét féltve őrző nagy múltú, ám mára nimbuszában erősen megtépázott köztestületről.

Nem tett jót az intézménynek a tavaly hatályba lépett új akadémiai törvény sem. Ma már sokan állítják, hogy a békésen szunyókáló akadémikusok feje fölött Pálinkás „lezavarta” és megszavaztatta szokatlanul erős jogkörrel felruházott elnöki státuszát, amellyel – így a kritikusok – nem a Kádár-rendszerbe, hanem egyenesen az ötvenes évekbe sikerült visszalavírozni az Akadémia hajóját. A már megkésve, de még a bekövetkezett események előtt fölébredők jelezték is, hogy bajok lesznek, s lettek is.

A tavalyi év végén tíz akadémiai intézet élére neveztek ki új igazgatókat. Ezekből a három társadalomtudományi intézet (a szociológusok, a politológusok és a filozófusok) jellegüknél, társadalomkutatói mivoltukból fakadóan „politika közelibbek”, vagyis „kényesebb” helyzetben lévő kutatóhelyek. Ezzel Pálinkás József is tisztában van, hiszen maga ismerte el, hogy a fenti diszciplínák „közelebb állnak a közélethez, a politikához… és ezeknek az embereknek a véleménye erősebben megjelenik.”

Erről van szó: vigyázni kell tehát! A három intézet mindegyikének az élére a Fidesz egykori politikusa, az Orbán-kormány minisztere, azaz a mostani MTA-elnök – aki szerint egyébként „az intézeti igazgatók kinevezése nem tudományos kérdés” – olyan vezetőket nevezett ki, akiket a szakmai grémiumok és az intézeti kutatóhelyek nem támogattak.

Az érintett intézetek közül a Filozófiai Kutatóintézet tekinthető az állatorvosi lónak. Tamás Pál volt igazgatót azért nem nevezte ki újból a Szociológiai Intézet élére, mert mint mondta: „a bizottságok nem támogatták a meghosszabbítását, így jogom sem lett volna arra, hogy kinevezzem.” Ám a szakmai bizottságok által támogatott Gábor György esetében már egy másik jogával volt kénytelen élni: nem őt nevezte ki a Filozófiai Intézet élére, hanem a szakmai grémiumok által nem támogatott Boros Jánost. Az Akadémia II. Osztályán, ahol filozófusok mellett más társadalomtudósok is helyet foglalnak, döntetlen körüli eredmény született, annak ellenére, hogy három, külföldön tartózkodó akadémikus (kettő közülük filozófus) levélben (régész kollégájuk telefonon) egyértelműsítette Gábor támogatását, ám a leveleket és a telefonos bejelentést – ki tudja, miért? – nem ismertették, s nem vették figyelembe. Fogalmazzunk eufemisztikusan: ez súlyos hiba volt, hiszen az Osztály nem filozófus tudósai a vita során így nem ismerhették meg a két tekintélyes filozófus akadémikus Gábor mellett kifejtett érveit. Utólag Pálinkás József a Klubrádióban azt állította, hogy „az osztályülésen kiosztották ezeket a leveleket, tehát fölösleges úgy tenni, mintha az ott lévők nem lettek volna kellőképpen informálva”, ámde az elnök nem mondott igazat. Az általunk megkérdezett akadémikusok és nagydoktorok határozottan cáfolták Pálinkás állítását, amint ezt megtette a Klubrádió nyilvánossága előtt Vajda Mihály akadémikus is.

Az Akadémia által felállított eseti bizottság, amelynek elnökére Pálinkás József Gábor György ismert vitapartnerében, Lánczi Andrásban talált rá, 5:0 arányban támogatta az akkor még igazgatóhelyettesként dolgozó vallásfilozófus kinevezését. Ugyancsak magasan, 21:4-re nyerte meg a Filozófiai Intézetben 31 éve dolgozó Gábor az intézeti fórum szavazását. A legutolsó grémium az AKT (Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsa) volt. A tizenkét szavazatot leadó bizottságban nincs filozófus, s társadalomtudós is csak kettő, a többi természettudós. Ám a bizottság tagjai minden szakmai kompetencia híján tudomásul vették, hogy az ülésen megjelent Pálinkás József (civilben fizikus) a szavazást megelőzően Gábort diszkreditálta, etikátlanul azt állítva, hogy a pályázónak csak újságírói tevékenysége van, tudományos nincs. A minősíthetetlen elnöki interveniálásnak azonban még így sem lett meg a várva várt eredménye: az AKT – az elnök minden későbbi állításával ellentétben – nem szavazta meg Boros Jánost, hiszen a hat igen és hat nem szavazat nem a jelölt elfogadását jelentette.

Pálinkásnak egy dologban hihetünk: az igazgatók kinevezése valóban nem szakmai kérdés. Akkor hát mi? Miért a szakmai grémiumok, ha az elnök egy kézmozdulattal söpörheti le azok véleményét? Gábor publicisztikáját sűrűn emlegette, nyilván ezzel volt baja. Nem az ő politikai ízlésvilágával azonos, ez tény. De Pálinkás politikai megnyilatkozásai meg másoknak nem tetszenek. Míg Gábor csak véleményét írta meg, addig Pálinkás gyakorló politikusként tevékenykedett. Igaz, ettől még lehet jó fizikus. Miként Gábor jó filozófus.

A történet kusza: a hírek szerint a színfalak mögött kétes múltú önfelkent tanácsadók is osztják az észt Pálinkásnak, aki már tavaly nyáron önbizalomtól duzzadva kísérelte meg – az MTA Filozófiai Bizottságának határozott állásfoglalásával szemben – a Filozófiai Intézet teljesen indokolatlan átfazonírozását. Elgondolkodtató: „mindössze” a politikafilozófiai, a társadalomfilozófiai, a vallásfilozófiai és a művészetfilozófiai kutatások szűntek volna meg az Intézetben.

Amúgy az elnök embere, az új igazgató, Boros János, az intézeti munkatársak kifejezett óhaja ellenére első intézkedéseként menesztette igazgatóhelyettesi posztjáról Gábort. Munkába lépése után egy perccel.

Ne legyenek illúzióink: a jövő elkezdődött.

Németh Péter

Forrás:ww.nepszava.hu