Párizs megér egy misét?

Az eredeti, meglehetősen cinikus mondás IV. Henrik francia királytól származik: „Párizs megér egy misét”. Hugenotta lévén csak úgy lehetett megkoronázni, hogy áttért katolikus hitre. Akkoriban a katolikusokat úgy emlegették, hogy misére járnak, szemben a protestánsokkal, akik az istentiszteletet másképp hívták. Henrik híres mondása tehát azt jelenti, hogy csak a korona megszerzése érdekében katolizál, de ezt belül nem gondolja komolyan.

Talán ez járhatott a miniszterelnök fejében, amikor elzarándokolt az MNB-be. Már a kapuban a fogadtatáskor is láthatta: mezítláb, szőrcsuhában is mehetett volna, akkor sem járhat sikerrel. Azért még próbálkozott. Veres János pénzügyminiszterrel közösen tájékoztatta a monetáris tanácsot a kormány terveiről, és felkérte a testületet az új konvergenciaprogram előkészítésében való részvételre. A miniszterelnök azt hitte, ha elmondja, hogy a gazdaságirányításban meghatározó szerepet játszó intézmények között nincs más út, mint a párbeszéd, és rögtön meg is köszöni az MNB hajlandóságát az együttműködésre, akkor nyilvánosan csak nem égetik le. Tévedett.

A jegybankelnök hajlandónak mutatkozott az új konvergenciaprogram előkészítésében való részvételre, ám rögtön hozzátette: a kormány eddig bejelentett megszorító intézkedései rossz irányba viszik az országot, s azt is jelezte, hogy szerinte ideje lenne már feladni a 2010-es euró-bevezetéshez való ragaszkodást, mert az kétségkívül tarthatatlan.

A miniszterelnök Járai euróbevezetésről elhangzott megjegyzéséhez hozzáfűzte: nem ismeri a jegybank ezzel kapcsolatos álláspontját, nem is tud arról, hogy lenne ilyen. A 2010-es bevezetés tarthatatlanságáról mondottakat így Járai személyes véleményének tekinti.

Itt tartunk most.

A mise megtörtént, Párizs csak akkor lesz a mise jutalma, ha Járai már nem lesz az MNB elnöke.

Hajdu István