Piaci budipénznek nincs szaga?

Jegyzet - 2009-01-29

A konfliktuskezelést még alapszinten sem ismerik a debreceni önkormányzat munkatársai. Honnan ismernék, nem tanulták, s az elmúlt években egy fillért sem költött erre a célra a másban oly bőkezű város. Marad a hatalmi nézőpont, az ”akinek nem tetszik, az menjen el” szemlélet.

Nekem volna egy javaslatom. A sajtó munkatársaival közleményekben „levelezni próbáló” főosztályvezetők és osztályvezetők álljanak be egy-egy hétre a piacon árusítókhoz, segédnek.

Én csináltam tizenéves koromban, tudom miről írok. Ha majd  a főnökök húznák-vonnák kiskocsival az árut a környéken állítólag meglévő 100- 150 parkolóhely egyikéről, s a kereskedők meg szigorúan annyit pakolnának ki az asztalra, amennyit lehet, s mivel gyakran kell fordulni, a segéd urakkal majd hozatnák az árut a közelinek mondott parkolóhelyekről, egy hét múlva hátha közelednének a nézőpontok.

A toalettek ügyében enyhén szólva kínosnak érzem, hogy az árusoktól kelljen beszedni 100 forintot. Ugyanis a vásárok és piacok rendjéről szóló egészségügyi miniszteri rendelet szerint

„az illemhelyek, WC-k és hulladéktárolók működőképességének, tisztán tartásának, fertőtlenítésének biztosítása a vásár rendezőjének, a piac, vásárcsarnok fenntartójának a feladata.”  

De az kétségtelen hogy nem szól arról a rendelet, hogy ez térítés nélkül történjen. Ha Debrecen városának  kell a kofák ”budipénze” csak arra bizonyíték, hogy egyrészt  itt már minden forintot meg kell fogni, másrészt a fizetségről  döntő illetékesek ismerik Vespasianus császár elhíresült mondását: Pecunia non olet.( A pénznek nincs szaga)

 

Maradna még egy két apróság. Az OSB lapok használata kapcsán mindjárt hihetőbb lenne az új seprő jól seper elvét követő, erőt mutatni akaró megbízott  vezető, ha mondjuk egy két jogszabályi idézettel megerősítené: mitől szabályellenes, baleset és tűzveszélyes a dolog. Mindjárt tegyük hozzá a főosztályvezetői dörgedelemben (lásd lapunk szó szerint idézve rovatát)megfogalmazott közegészségügyi előírásokat is igencsak érdekes lenne pontosan idézni.

 

A gyengébbek kedvéért idézném az 59/1999. (XI. 26.) EüM rendelet

 idevonatkozó pontját:

9.§. (2) Az élelmiszerek elhelyezésére árusítóasztalokat kell felállítani. Az asztalok fedőlapjának résmentesnek vagy széles résűnek, sima felületűnek, könnyen tisztíthatónak, moshatónak, fertőtleníthetőnek kell lenni.

Azaz, ha ezek az OSB lapok fóliázottak, akkor minden további nélkül használhatóak, sőt fertőtleníthetőek.

Ami pedig a bérleti viszonyt illeti. Aki bérbe vette tartósan az asztalt, maga dönti el, hogy árut szerez be, nyaralni megy egy hétre, vagy  ha beteg, nem áll ki dolgozni. Maradva a lakásbérlet példájánál,- ha már a Közterület felügyelet megbízott vezetője is erre hivatkozott- a bérlőnek joga van nem lakni a lakásban, ha fizeti a bérleti díjat.

Summa summárum: fóliázott OSB lapokkal igenis lehetne picit nagyobbítani az asztalt(mondjuk lehetne ez az azt igénylő kereskedő költsége és rögzíttesse is.) Így megszűnne a balesetveszély,  a tűzveszélyesség és a közegészségügyi előírások is teljesülnének.

Persze jóindulat nélkül nincs  kompromisszum sem.

 

 

Hajdu István