Helyzet csata után
Az ellenzék egyik markáns vezetője szerint bukásukról kizárólag Márka-Zay Péter tehet. A szókimondásáról híre Jobbik vezér ezúttal téved, a hat szervezet vezetői statisztálásukkal táboruk totális bukását segítették elő.
Kezdjük az elején: Nincs és nem is volt „eljárásrendje” az ellenzéknek arra az esetre: hogyan kell eljárni, ha valaki lemond a miniszterelnök jelöltségről. Mi történik a lemondó jelölt szavazataival, egyáltalán joga van-e maga helyett valakit javasolni?
Tiltás, egyértelmű szabályozás híján a feladattól megriadó Karácsony Gergely magasba emelte Márki-Zay kezét s ezzel kivonta magát a versenyből. Az ellenzék vezetőinek ekkor sem jutott eszébe, hogy például a Republikon Intézet „Előválasztási javaslat a 2022-es országgyűlési választásokra” címmel 10 oldalas részletes -és kiváló -tervet készített, amit, ha elfogadtak és betartottak volna, most nem itt tartanán(a)k.
A jelölt kisvárosi polgármesterként, helyi választást sikeresen nyerve érkezett az országos csata mezejére. Kommunikációs szempontból meglehetősen felkészületlenül, és felkészítetlenül. beszélt, gyakran kellett önmagát magyaráznia, elnézést kérnie. Esetenként a megszólalás helyett hallgatásával többet ért volna el, véleményt „nyilatkoztatott” akkor is, ha jelöltként nem lett volna szükséges. Ráadásul arra „kérte” a mögötte álló szervezetek -tömegtámogatással bíró – vezetőit, hogy ne kampányoljanak mellette és ezzel elbizonytalanította a szimpatizánsok táborát.
Magatartása, metakommunkációja alapján azt gondolom, hogy stábja nem tartott -valószínűleg nem tarthatott- próba sajtótájékoztatókat - így nem voltak előre átgondolt-megbeszélt- kidolgozott válaszai az egyre gyorsuló ütemben érkezett kérdésekre. ( Ennek évtizedek óta gyarapodó irodalma van, alapművek elolvasását a jelölttől nem lehet számon kérni, de a stábjának kötelező irodalomként kívülről kellett volna fújnia, hogy mi a teendő)
Menet közben hetedik frakciót szeretett volna, majd március elején már egy új párt alapítását vetítette előre (Mindkét esetben az őt megbízó pártok és velük szimpatizáló kisebbek rovására) Ha korábban nem, ekkor már a vészcsengőre sem figyeltek az ellenzék vezetői, s nem mertek menet közben jelöltet váltani, aminek következtében a közvéleménykutatások szerint az ellenzék 800 ezres szimpatizáns táborából 100 ezren mentek el szavazni, míg a FIDESZ, a 900 ezresre becsült, nem elkötelezett hátországából több, mint 700 ezren tódultak az urnákhoz.(Ebben az is közrejátszott, hogy az egyesült ellenzék képtelen volt naponta akár többször is -testületileg -kijelenteni, hogy a háború elkerülése mindennél fontosabb)
Ezzel dőlt el a választás: az alkalmatlan jelölt, a döntésképtelen ellenzék és békevágy eredményezte az újabb kétharmadot.
Hajdu István