Ha most azt várják, hogy békés,boldog új esztendőt kívánjak, tévednek. Az újesztendő, itt Magyarországon, minden lesz, csak nem békés és nem boldog. Rosszkedvünk telét szűkebb pátriánk magunk választotta hatalmasai nem kívánják tündöklő nyárrá változtatni: nem tudják eldönteni: merre, hogyan, kivel?
Ami ránk vár, még akkor is borzasztó nehéz lenne, ha összefognánk, de ha acsarkodunk egymásra: elviselhetetlen lesz.
Nem újévi ajándékként tettük közre a január elsejétől életbelépő változásokat. A teljesség igénye nélkül, pusztán ízelítőt kívánunk adni abból, mi változik ebben az esztendőben.
Először is: miért nem lesz békés?
Mert az árkok nem temetődtek be. A kormányoldal próbálkozik, reformok és reformnak álcázott áremelések, bürokráciacsökkentési kísérletek. Jók és rosszak vegyesen, elképesztően rossz kommunikációval.
Az ellenzék fújol, és mindent csípőből próbál vétózni. Nincs remény a gazdasági kiegyezésre, a közösen megbeszélt, kölcsönösen elfogadott minimum lépésekre. A kormányt hajtja az idő, csökkenteni kell az államháztartás hiányát, az ellenzék meg a minél rosszabb, annál jobb elvélt választva csupán tiltakozik.
Az a baj, hogy mindkét oldalon többségében olyanok döntenek, akik életükben nem vezettek még egy céget, mondjuk négy évig, valódi versenykörnyezetben, állami megrendelések, vagy pártpolitikai kapcsolatok nélkül.
Miért nem lesz boldog az új esztendő?
Mert a műtét elkezdődött. Klikkeljenek át, e jegyzet melletti korábbi írásra,(Műtétre várva) ami a múlt év márciusában jelent meg először.
Sajnos, súlyos, jelentős vérveszteséggel járó műtét(év) előtt állunk. Rengeteg cég fog csődbe menni, sok állami alkalmazott is az utcára kerül. Romlik az oktatás színvonala, növekedni fog a szegénység. Nagy kincs lesz a stabil munkahely, még nagyobb a tisztes megélhetést lehetővé tévő fizetés.
Brechttel szólva csak ironizálhatunk kínunkban: "Nem volna ezúttal/ Egyszerűbb, ha a kormány/ Feloszlatná a népet,/ És újat választana?"
Sajnos nem.
Rossz idők jönnek.
Nem lesz boldog az új év. Reméljük a legjobbat és készüljünk fel a legrosszabbra.
Mást úgyse tehetünk.
Hajdu István