A miniszterelnök elemzése, és az ellenzéki pártvezér idei első, nagyobb beszéde nem rázta fel az ország lakosságát. Apátia, elfordulás a pártoktól, népszerűtlenség csökkenés mindkét oldalon, egymásnak ellentmondó lakossági vélemények jelzik a választók bizonytalanságát.
Ha most lennének a választások, bajban lenne az MSZP. A biztos pártválasztók aránya csaknem tíz százalékponttal csökkent, következésképpen növekedett a bizonytalan pártpreferenciájúak és a pártot biztosan nem választók aránya is. A politikától való elfordulás az egész társadalomban tapasztalható; de erőteljesebben érzékelhető az MSZP szavazótáborában. A nagyobbik kormánypárt a biztos pártválasztók között minden közvéleménykutató szerint veszített szavazótáborából, a Fidesz pedig - részben az arányok eltolódásának is köszönhetően - erősödni tudott.
Ám a választásokat nem a biztos pártválasztók döntik el. Érdekes ellentmondás, hogy a baloldali elfogultsággal aligha vádolható Századvég-Forsense kérdésére csak a választók 36 százaléka említette jobb megoldásként a kormány távozását, 47 százalék viszont a Gyurcsány-kabinet munkájának folytatását tartaná helyesnek. Ráadásul ez a tendencia még erősebb a bizonytalanok (51:23) és a pártpreferenciájukat eltitkolók (50:28) között.
A Fidesz szavazótáborának 27 százaléka elégedetlen az egyébként általa támogatott párt munkájával, ami tíz százalékos emelkedés decemberhez képest, és sokak szerint figyelmeztető jel, a párt radikális táborának mozgolódására utal. Az MSZP-nél ez az arány csak 12 százalék, ami jelzi, hogy Gyurcsány vezéri szerepe jobban elfogadott a mezei hadak szocialista táborában, mint a törzskarban.
Gazdasági téren minden korábbinál rosszabbak a lakosság várakozásai. Az egyik kutatás szerint az emberek kétharmada anyagi helyzete romlásával számol ebben az évben. Az igazán figyelmeztető jel az inflációs várakozások folyamatos emelkedése. A megkérdezettek 23 százalékos áremelést vártak a 2007-es esztendőre, s ez a „ várakozás” utoljára 2000-ben volt ilyen magas.
Érdekes ellentmondás tapasztalható a reformok megítélésében.
A nyár óta 42-ről 46 százalékra nőtt azoknak a száma, akik szerint a reformok szükségesek, úgy általában az ország érdekét szolgálják. A konkrét intézkedések közül az államigazgatást, vagy a vagyonosabb rétegeket érintő - például államigazgatás leépítése, ingatlanadó az átlagosnál értékesebb ingatlanokra- lépések elfogadhatóak a nagy többség számára, s elutasítják a tandíj, a vizitdíj, az adó és járulékemelés, valamint a villany és gáz árának növekedésének indokoltságát. Mindez ismételten jelzi a kormányzati kommunikáció igen gyenge színvonalát.
Még azt a két, sokkoló adatot sem tudták átvinni a köztudatba, hogy hosszú idő átlagában, évi 3-4 százalékos gazdasági növekedés mellett nem lehet évi 15 százalékkal emelni az egészségügyi kiadásokat.
Elmaradtak a konkrét példák, melyek bizonyíthatnák, hogy riasztó színvonalbeli különbség van a fővárosban élők javára az egészségügy minden területén. Így nem lehet csodálkozni azon sem, hogy az ország lakosságának 80 százalékát, a vidéken élőket sem tudták arról meggyőzni, hogy most, az „egészségügyi reformfolyamat” során csökkennének a különbségek a budapesti és vidéki lakosok között. Legalább ezen az egy területen.
A példák még sorolhatóak lennének, de feleslegesnek érzem. Hiába tanítják jobb egyetemeken és főiskolákon alapszabályként, hogy 90 százalékban csináld jól és 10 százalékban beszélj róla, ha a 10 százalék itthon, legjobb esetben 1-2 százalék, és akkor még a 90 százalék helyetti értéket nem is említettem.
Hajdu István