Nem kérek olyasmit, ami pénzbe kerül. Tudom, hogy nincs. Nem kérem, hogy a köz pénzéből finanszírozzák a tudományos életet, mert - Matolcsyval ellentétben - engem zavarnak a számok és tudom, hogy nincs rá pénz. Nem kérem, hogy ösztöndíjakkal támogassák a fiatal magyar kutatókat, pedig rájuk férne. Nem követelem a Kossuth téren, hogy azonnal fejlesszék fel a kutatóegyetemek technikai hátterét 20. századi színvonalra, mert tudom, hogy vannak égetőbb bajok is.
De Schmitt Pált lemondatni ingyen lenne - mégis sok tudóson segítene.
Nem, ez nem szimbolikus.
Persze, tudom, hogy Hunhonban a csalás a normális és hogy egy politikustól nem is várhatunk mást. Ha a kutatása fölött izzadt volna, nem marad ideje törleszkedni és jókor jó helyen lenni. Értem én, csak nem szeretem. Szimbolikus lépésekkel tele van a padlás, kár, hogy többet visznek, mint amit hoznak. Én utálom őket, ezért nem is ragadnék tollat.
Azért kérem, hogy fejezzék be ezt a kutyakomédiát és mondjon le békességben Schmitt Pál, mert ha marad, azzal még mélyebbre döngöli a földbe a hazai doktoranduszok és fiatal kutatók reputációját.
A természettudományokban a felszereltség miatt, a társadalomtudományokban pedig a nézőpont szélesítése miatt elkerülhetetlen, hogy a kutató időnként külföldre pályázzon. Arról nem is beszélve, hogy ha őszinték akarunk lenni, a magyar szívesebben kinyírja a tehetségest, minthogy szarul érezze magát az árnyékában.
A nemzetközi pályázás már eddig sem volt egy leányálom. A magyar egyetemek arra is képtelenek, hogy a honlapjuknak (honlapjaiknak, mert mindenhol volt vagy 3 nyertes a tenderen) szalonképes angol fordítást biztosítsanak. Az ELTÉ-n pl. évek óta még pénzért sem hajlandók angolul kiállítani egy átkozott tantárgy-jegyzéket, és ha írnak is valami igazolást, az úgy tele van szórva helyesírási hibákkal, mintha maga Schmitt Pál írta volna.
Néhány keményen dolgozó kivételtől eltekintve a magyar egyetemek nem látszanak ki a vízből, ha a külföldi elismertségről van szó. Nem is kell nekik. A magyar rektorok megtanulták, hogy a pénz a törleszkedésből jön. A reputáció nem kifizetődő. Ha túl jók, még úgy járnak, mint a "magyar" Nobel díjasok: kicsinálják őket. Ennél sokkal megfoghatatlanabb dolgokra lehet pénzt kérni. Hogy tudományos legyek: a cáfolhatóság nem a rektori érvelés egyik erénye. Feketében pózolás, autonómiásdi, mind arról szól, hogy valami misztikus ködbe burkolózva igazolják, miért is kell nekik annyi pénz. A diploma értéke sokadlagos kérdés.
És most már a doktori címé is.
Eddig, ha külföldre jelentkeztél, max. annyit értettek, hogy az egyik káeurópai országból jöttél. Az egyetemed neve nem mondott semmit. Manapság már azt is tudják, hogy a királyunk egy nacionalita-populista pozőr, aki bajt kever, a köztársasági elnökünk meg szívességből kapott doktorit. És ez annyira szokványos, hogy ennyiért nem mond le. Még akkor sem, ha betűről-betűre bizonyítják a plágiumot.
És az isten szerelmére, mi az hogy:
"a dolgozat szerzője azt hihette, hogy értekezése megfelel az elvárásoknak"
Ha nem buktatjuk le a kisdiákot, azt hiheti, hogy a disszertáció = sima másolás? Ha nem szólnak, hogy a más ötlete nem az enyém, akkor én tiszta szívvel elhihetem, hogy tényleg okos vagyok?
Persze, jellemző, hogy a bizottság úgy be volt szarva, hogy inkább továbbpasszolta a Schmitt Pál nevű forró krumplit valakinek, aki elég erős ahhoz, hogy hozzányúljon, ha meri. Senki nem akarja megégetni magát a fekete listák országában.
De azért tisztázzuk: Civilizált országokban nála fontosabb, népszerűbb és valódi munkát végző miniszterek, köztársasági elnökök repültek ennél kevesebbért. Mert a csalás nem business as usual, vagy ha az is, nem szabad úgy tenni.
Guttenberget úgy rakták ki, mint macskát szarni, pedig még népszerű is volt és politikai hasznot is hozott. Arról nem is beszélve, hogy a disszertációja legalább úgy nézett ki, mint egy disszertáció - nem mint egy kisiskolás házi feladata, aki szolgaian leírt néhány közhelyet az olimpiákról. Innentől kénytelen vagyok feltételezni, hogy Schmitt valakiről nagyon tud valamit, különben érthetetlen, miért nem tolnak a segge alá egy szolgálati sofőrt for life és egy hízott köztielnöki nyugdíjat.
Ennyit simán megérne, hogy pár száz szerencsétlen, fiatal kutató kapjon egy esélyt a nemzetközi tudományos életben. Ez több lenne, mint szimbolikus eredmény.
Forrás:
http://oriblog.blog.hu/2012/03/27/schmittet_kirugni_ingyen_van_de_a_haszna_felbecsulhetetlen