Azt mesélte a minap az Országos Egészségbiztosítási Pénztár egyik ellenőre, hogy munkája során kiröhögte egy, a munkát kicsit kevéssé szerető hölgy. A pocakjára ütött és annyit mondott: itt a pénz, nem a varrodában.
Anyagmozgatói állásra jelentkező férfiemberek egyike közölte a munkabér hallatán, rácsapva „nemesebbik” szervére: ezzel többet keresek, és még élvezek is. Na, itt tartunk.
Csak elképzelem mi is történne, ha a két nagy párt együtt megszavazná: szociális segélyt csak akkor folyósít gyermekes családoknak, ha gyerekeik rendszeresen járnak óvodába, iskolába.
Azért hoznák ezt a döntést, mert elhinnék a szakembereknek, hogy megfelelő iskolai szocializáció, és alapműveltség nélkül a felnövekvő generációk tagjai csak a munkanélküliek, az egész életük folyamán segélyre szorulók táborát növelnék. Ezért meg kell állítani ezt a minden generációban ismétlődő folyamatot.
A megállítás - másutt már - kipróbált eszköze az, ha a rászoruló szülőknek, lehetőleg mindig az anyának, fizetnek a gyerekeik iskoláztatásáért, vagyis csak akkor kapnak szociális segélyt, ha a gyerekek rendesen járnak iskolába, sőt a segély mértékét az is befolyásolja, hogy a gyerek milyen eredménnyel tanul.
A jobban tanuló gyerek szülei többet kapnak, érdekük tehát, hogy a gyerek otthon is megfelelő körülmények között tanulhasson. Fontos az is, hogy a következő generáció egészséges is legyen, ezért a gyerekek védőoltásaiért és a különböző szűrővizsgálatokért szintén fizetnek.
A jól működő program neve angolul "conditional cash transfer", CCT, magyarul talán feltételekhez kötött segélynek lehetne nevezni. Már közel húsz dél-amerikai országban alkalmazzák, valamint Törökországban, és különböző magánalapítványok támogatásával New York állam készül éppen a bevezetésére. Soha hasznosabban szociális segélyt még nem osztottak. Nemcsak bevezették ezt az új módszert, hanem nagy populáción folyamatosan értékelték is az eredményeit.
Lássanak csodát: az eljárás jelentősen növeli a rendszeresen iskolába járó és eredményesen tanuló gyerekek arányát egy-egy korosztályban, és egészségi állapotuk is kiemelkedő a nem segélyezett csoportokéhoz képest.
Akkor miért nem csináljuk?
Visszatekintve az eddig választásokra : a jól mozgósítható szavazatok miatt. Minden választás után kiderül: az egyik párt helybéli kisembere konzervcsomagokat osztogatott, a másiké meg pénz oszt azoknak, akik e megkapják a beikszelt, kitöltött szavazólapot, és visszaviszik az üres sajátjukat. Ezért és ekkor jár a pénz, a cédulát a pártfellegvárban kitöltik, s megkapja a következő.
A pártok ezekkel a módszerekkel megpróbálnak nyerni. Időnként egy két feltűnően hülye és ügyetlen pártbéli kisember vagy annak lótifutija lebukik, de a rendszer működik. Mert mindenki nyerni akar, és magasról tesz a szerencsétlen segélyezettekre, akik megvehetők, mert a segélyből megélni csak rosszul lehet.
Hajdu István