Sólyom: A kétharmad nem ismer korlátot maga fölött

"gőzerővel, kíméletlenül folyik mindennek az átalakítása", de "a politikai és gazdasági hatalom bebetonozásán és központosításán túl legfeljebb pillanatnyi, taktikai célok ismerhetők fel."-idézte a volt köztársasági elnököt az Origó.

Érthetőnek, illetve a józan ítélőképesség megnyilvánulásának nevezte Sólyom László köztársasági elnök az aszófői falunapon mondott beszédében, hogy az elmúlt két évben példátlanul megnőtt a bizonytalan szavazók tábora. A tendencia a volt államfő szerint a kormánynak és az ellenzéknek is köszönhető, mert "egyre kevesebben viselik el azt a lebecsülést, ami a magyarázat nélküli, erőszakos kormányzati lépésekből éppúgy árad, mint abból, amikor megérdemelten hitelüket vesztett ellenzékiek lármáznak a demokrácia védelmében."

A beszéd további részében Sólyom László már szinte kizárólag a kormánypártokkal szemben fogalmazott meg kritikát: bírálta például a Fidesznek kedvező módon átírt választási törvényt, a nagyobbik kormánypárt még előzetes feliratkozásról szóló terveit pedig - az érveit egyelőre nem részletezve - egyenesen alaptörvénybe és az emberi jogok európai egyezményébe ütközőnek nevezte.

Kíméletlen átalakítások

Nem volt jobb véleménnyel a volt köztársasági elnök a Fidesz és a KDNP két éves törvényalkotási tevékenységéről sem: "Gőzerővel, kíméletlenül folyik mindennek az átalakítása, a törvénygyárban valóságos sztahanovista mozgalom működik. De a nagy átalakítás mégis átláthatatlan. (...) A változásoknak nincs magyarázata, és az eredményük is bizonytalan. (...). A politikai és gazdasági hatalom bebetonozásán és központosításán túl legfeljebb pillanatnyi, taktikai célok ismerhetők fel. S nem lehet belátni, hogy az egyes intézkedésekhez valóban szükség volt annyi rombolásra, sérelem okozására, nemzetgazdasági veszteségre, amennyi történt" - mondta helyzetértékelésében a volt államfő, hozzátéve, hogy az intézkedések eredménye elérhető lett volna "alkotmányosan kifogástalan" úton is.

A jogbiztonság hiánya mellett Sólyom László - ahogy már az [origo]-nak éppen egy éve adott interjújában is - külön kiemelte az alkotmányos biztonság, vagyis "az ország működési alapjainak" hiányát.

"Nincs, amit meg ne tennének"

Az alkotmányos kultúra a volt államfő szerint nemcsak törvényhozásban, hanem a kormányzásban is odaveszett az utóbbi két évben, mert "a kétharmados többség nem ismer korlátot maga fölött, nincs, amit meg ne tenne."

"Az alaptörvény többé nem a politika határait húzza meg, hanem a napi politika puszta eszközévé vált. A magyar alkotmány, majd a helyébe lépő alaptörvény (...) elveit állandó, napi érdekű módosítások rombolják. Nyilvánvalóan alkotmányellenes szabályokat vesznek fel az alkotmányba azért, hogy ne lehessen megtámadni őket. Előfordult, hogy rögtön az után, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek nyilvánított egy törvényt, azt az alkotmány részévé tették. Ezzel kibékíthetetlen belső ellentmondásokkal terhelik meg az alaptörvényt" - sorolta a beszédben az általa elítélt kormánypárti beavatkozásokat az államfő, hangsúlyozva, hogy a legsúlyosabb beavatkozások az alkotmánybíráskodást és a független bírósági rendszert érintették.

Helyi egységben az erő

Sólyom László a beszédben több ponton utalt rá, hogy a kormánynak számos olyan terve vagy intézkedése volt, amelynek megvalósításában egyetértett volna, a kormányzás stílusa és alkalmazott eszközei azonban a jó célokat is lerontották szerinte.

A jó célok és megvalósításuk ellentmondására a nyugdíjügyet hozta fel példaként a volt köztársasági elnök, helytelenítve, hogy "a fenntartható nyugdíjrendszernek még körvonalai sem láthatók", a korábban kötelezővé tett magán-nyugdíjpénztárak pénze pedig az államadósság csökkentésre ment el.

Nem ment el szó nélkül az államfő a bírák illetve a közszféra dolgozóinak kötelező nyugdíjazása mellett sem, megemlítve az ellentmondást, hogy a közalkalmazottakat úgy kényszeríti nyugdíjba a kormány, hogy közben stratégiai célja, hogy minél többen dolgozzanak.

Sólyom László több ponton is bírálta emellett a beszédében a közoktatási reform több vitatott pontját is, az iskolaigazgatók központi kinevezésétől egészen addig, hogy a jövőben csak az iskolaépületeket működtethetik majd az önkormányzatok.

Az alkotmányos kultúra hanyatlása és a kormányzati központosítás egyetlen megmaradt ellensúlyának az önkormányzatokat, illetve helyi közösségeket nevezte a volt államfő, zárszóként pedig e szerep megőrzésére, küzdelemre bíztatta a falunapon összegyűlteket.