„Ide fűz minden, itt kereszteltek meg, itt konfirmáltak, itt lettem az, ami lettem. (…) Az az érzésem, hogy hál’ Istennek ti, debreceniek befogadtok, és ahonnan eredtem, elindultam valamikor, oda visszajöhetek.”
Szabó Magda szavai ezek, Debrecen díszpolgáráé. Kilencvenedik születésnapja előtt két nappal vette fel a nevét a város egyik könyvesboltja, s tiszteletére aznap díszelőadást tartott a Csokonai Színház.
A köszöntés után visszatért Budapestre, hogy aztán október 5-én, születése napján újra itt legyen, szeretett egykori iskolájában, az Abigél című regényének mintájául szolgáló Dóczy gimnáziumban. Mi sem tanúskodhatna ennél jobban arról, mit is jelentett számára a szülőföld.
Debrecen kapui mindig is nyitva álltak előtte. Néhány héttel ezelőtt a város kulcsait szimbolikusan is átvehette. Köszönettel tartozunk neki mindannyian: példát adott nekünk hűségről, kitartásról, szeretetről. Annak mintáját, hogyan is lehet szívhez szólón beszélni az emberség erejéről. Most nem egy város, hanem a mennyek kapui nyíltak meg neki. Egész életét – s utolsó Debrecenben töltött napjait is – jellemző angyali derűjét immár onnan sugározza.
„Egyetlenegy hely van, amelyet sose szoktam megnevezni, ez Debrecen. Ha Debrecenbe akarok menni, s ilyenkor érdeklődnek, most éppen hová, azt felelem: haza. (…) A haza, nyilván holtig, mindig csak Debrecen.”
Debrecen város önkormányzata