Tartós leszakadás, általános perspektívátlanság fenyeget

A hazai tőke és a munkaerő is mindinkább külföldön keresi a boldogulást.

A hosszú távú nemzeti érdekek teljesen háttérbe szorulnak. A jogbiztonság hiánya, a kiszámíthatatlanság és a hibás adópolitika akadályozza a növekedést, az elvárt államháztartási hiányt pedig csak újabb és újabb megszorításokkal lehet elérni. A jogsértő vagy a joggal visszaélő lépések miatt megfelelő nemzetközi garanciák nélkül komoly új befektető nem akar idejönni. A magyar gazdaságon folytatott költségvetési kísérletezés szörnyű károkkal járt.

A modernizációra képes ágazatok extra adóztatása lebénította az üzleti világot. Az alacsony bérű foglalkoztatottak alkalmazási költségeinek extrém (2 év alatt több mint 25%-os) növelése (7-8%-os nominális GDP növekedés mellett) vagy versenyképtelenné tette az érintett cégeket vagy erőteljes szürkítésre kényszerítette őket. A felső rétegek javára történő perverz jövedelem-újraelosztás hozzájárult a társadalom további kettészakításához. Az állam túlterjeszkedése a szabályozásban, a tulajdonban, a polgárok napi életébe való beavatkozásban akadályozza a verseny és az önálló, felelős állampolgári magatartás kibontakozását. A piac- és külföld-ellenesség romboló jelszavai valójában egy szűk üzleti csoport mérhetetlen gazdagodását szolgálják. Ennél nagyobb zűrzavart csak egy hasonló jegybanki kísérlet tudna okozni. Ez most a legnagyobb kockázat,elsősorban ezért gyengült márciusban kb. 8%-kal a forint a régió többi valutájához képest.

Az elmúlt hetekben számos intézményi és piaci kritika érte a magyar politikát. Az alkotmánymódosítás éles bírálata mellett az Európai Bizottság 2013-ra és 2014-re is 3% feletti államháztartási hiányt jelzett előre, s – az IMF-fel együtt – növekedésbarát kiigazítást javasolt. A jegybankban végrehajtott vezetési és intézményi változások kockázatára reagálva, továbbá a ciprusi válság nyomán az euróval szemben 305 fölé gyengült a forint. A gazdaságpolitika már csak választási - egyébként egymásnak ellentmondó - célokat követ: a túlzottdeficit-eljárás alóli kikerülést és populista szöveggel kísért osztogatást.

A világgazdasági válságnak még messze nincs vége. A pénzpiacok helyzete ugyan 2012 nyara óta nagymértékben javult, a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) felbomlásának veszélye mérséklődött, az

európai válságkezelés intézményrendszere erősödött, mindez azonban még nem éreztette hatását a reálgazdasági szférában. A szociális válság szélesedésével egyre nehezebb elfogadtatni a szükséges kiigazításokat és reformokat. Egy pici sziget (Ciprus) európai méretekben nem is látszó pénzügyi problémájából sikerült elefántot csinálni, megrendíteni a kisbetétesek bizalmát a garanciarendszerben. Az Európai Bizottság rontotta 2013. évi növekedési előrejelzését, de a 2012. évi visszaesés után idén már stagnálás várható. Az EU-ban az államháztartási hiány csökken, de a gazdasági stagnálás és az újabb bankkonszolidációk miatt a GDP-arányos államadósság még valamelyest nő. Az Európai Központi Bank 0,75%-os irányadó kamatlába a közeljövőben 0,5%-ra csökkenhet. Inflációs kockázat nem fenyeget. Az euró/dollár árfolyam és a kőolaj ára alig változik.

A GKI-Erste konjunktúra-index márciusban elérte egy évvel korábbi – egyébként igen alacsony –csúcspontját. A fogyasztói várakozások emelkedése csaknem fél éve töretlen, az üzletiek viszont idén már csak stagnálnak. Ez az eltérő mozgás a választási gazdaságpolitika beindítására utal. Amagyar gazdaság túl van a konjunktúra-ciklus mélypontján, de nem várható érdemi kilábalás vagy növekedés.

A 2013. évi költségvetés a fő számok nyári parlamenti megszavazása után három nagy intézkedéscsomag hatására lényegesen megváltozott. Megvalósításuk és egyenlegjavító hatásuk realizálása igen bizonytalan. Ahol élénkíteni próbálnak – például az un. munkahelyvédelmi programmal – ott az ettől remélhető foglalkoztatási és növekedési hatás nagyon szerény. Ugyanakkor mindezt ellentételezendő a kormány nyílt és burkolt adóemelésekkel, valódi (kedvező irányú és tartós) szerkezeti átalakítások nélkül egyensúlyozik. Ráadásul a GDP vártnál jóval alacsonyabb folyó áras emelkedése miatt a bevételek lényegesen elmaradhatnak a várttól. Így a 2012 decemberében megszavazott költségvetést még sokszor módosítani fogják.

A közteherviselésben idén újabb jelentős, a GDP 1,5%-át elérő átcsoportosítás megy végbe. Az un. munkahelyvédelmi akcióterv mintegy 300 milliárd forint, a szuperbruttó adóalap teljes kivezetése az

szja-ban közel 100 milliárd forint bevétel-kiesést jelent. Viszont a különadók – a korábban megígért kivezetés helyett - jellemzően fennmaradnak (bankadó), illetve formát váltanak (telefonálási adó), sőt a

tranzakciós illeték bevezetésével tovább nő a szerepük. Az új tranzakciós illeték a kormány szerint 336 (várhatóan inkább csak 250) milliárd forint bevételt hoz, az új közműadótól és a Robin Hood adó megemelésétől pedig együttesen mintegy 100 milliárd forint többletbevétel várható. Mindehhez társul számos más adóemelés, pl. az egyéni nyugdíjjárulék plafonjának az eltörlése. A bankszféra külön terhelése önmagában is megközelíti a GDP 1,5%-át- Ennek következtében a banki aktivitás csökkenése folytatódik, a gazdaság stagnál.

A kiadások belső szerkezete is érzékelhetően megváltozik. Az egészségügyben, a felső- és közoktatásban lényeges forráskivonást irányoztak elő. Ennek a megvalósulása a rendszerek centralizációja ellenére - a hibás illetve kidolgozatlan átalakítások, a társadalmi és politikai ellenállás, az eleve irreális célkitűzések miatt - erősen kétséges. A beépített tartalékok lényegében elköltöttnek tekinthetők. A februári EU-előrejelzés alapján a túlzottdeficit-eljárás alóli kikerüléshez mintegy 200 milliárd forint kihatású intézkedésre lesz szükség, ezek bejelentése áprilisban várható. A kormány egyidejűleg szeretné meggyőzni az EU-t a szigorú költségvetés iránti elkötelezettségéről, s mozgásteret teremteni magának a választási költekezéshez. Csakhogy ezzel az EU is tisztában van. Így lehetséges, hogy Magyarország csak „feltételesen” kerül ki a túlzottdeficit-eljárás alól. A költségvetési és monetáris lazításnak az esetleges EU-szankciók mellett a pénzpiacok reakciója, a forint gyengülése szab majd valamennyire határt.

A GKI előrejelzése szerint 2013-ban az EU módszertana szerinti államháztartási hiány végül a GDP 3,5%-a körül alakul. Nem zárható ki ennél érzékelhetően (0,5-1 százalékponttal) magasabb deficit sem;vagy a telekom adóra vonatkozó, viszonylag késői időpontban megszülető kedvezőtlen EU bírósági ítélet, vagy a választási költségvetés erőteljesebb érvényesülése esetén. Az államadósság nem csökken. A külső egyensúly 2013-ban is kedvező lesz, a külső finanszírozási képesség - a kissé javuló folyó fizetési mérleg és a bővülő EU-támogatások révén – 3,5-ről 4,2 milliárd euróra, a GDP 3,6%-áról 4,3%-ára emelkedik. A magyar működőtőke-import – az autóipari beruházások fékeződését is tükrözve – a romló hazai befektetési klíma miatt várhatóan elmarad a tőkeexporttól. Várhatóan kissé esik a devizatartalék is, de ha a tavaly év végi 34 milliárdról 32-31 milliárd euró alá csökkenne, az már kockázatos mértékben rontaná az ország pénzügyi megítélését.

A GKI 2013-ban átlagosan 4% körüli bruttó és nettó béremelkedést prognosztizál. A keresetek reálértéke (3%-os inflációt feltételezve) 1%-kal nő. A nyugdíjak reálértéke – mivel azok idén a kormány eredeti inflációs előrejelzésének megfelelően 5,2%-kal bővülnek – kb. 2%-kal emelkedik. A családi pótlék és az egyéb szociális jövedelmek reálértéke csökken, az álláskeresési támogatásé azonban megmarad. A vállalkozói jövedelmekre a belföldi kereslet csökkenése negatívan hat, de a „munkahelyvédelmi” program adta adókedvezmények egy része várhatóan itt csapódik le. A cafeteria adóterhelésének emelését a munkaadók ritkán vállalják át, így ez csökkenti a lakosság elkölthető jövedelmét. A kormány tervezi a családi adókedvezmény érvényesítésének egyéni járulékokra valókiterjesztését, de ennek bevezetése még bizonytalan. A külföldön dolgozók családjuknak hazautalt jövedelme emelkedhet. Mindezek alapján összességében a reáljövedelmek 1-1,5% körüli bővülése várható. A sokféle (banki, baráti-családi, rezsi) tartozás által sújtott, gyakran munkahelyét vagy nyugdíjának majdani értékét is veszélyben érző, bizonytalan jövőt látó lakosság azonban nem vagy alig növeli fogyasztását. Ennek „simítása” során 2012-ben a fogyasztás kevésbé csökkent, mint a reáljövedelem, idén viszont a reáljövedelem némi növekedését feltehetőleg a fogyasztás stagnálása kíséri.

A beruházások 2013-ban 2%-kal tovább csökkennek, a kétezres évek első évtizedében még 20-25%-os beruházási ráta idén 17% alá esik. Ez kirívóan alacsony arány, már a tőkeállomány megújítását se nagyon fedezi. A jegybanki kamatcsökkentés nyomán a legjobb cégek olcsóbban jutnak hitelekhez, a bankok versenyeznek a kegyeikért. A gyengébb vállalkozásokon viszont nem segít az alacsonyabb kamat, ők nem vagy csak nagyon drágán jutnak forrásokhoz. Egyre kevésbé valószínű, hogy az EU forrásokat teljes egészében értelmesen el tudjuk költeni. A kormányzat erőltetetten próbál olyan pályázati célokat találni, amelyekkel gyors pénzköltés valósítható meg.

Az iparban a tavalyi visszaesés után 2013-ban már 1% közeli növekedés várható, elsősorban az autógyári kapacitások belépése következtében. A mezőgazdasági GDP a tavalyi aszályos év után átlagos időjárás esetén 15%-kal emelkedik, ami mintegy 0,5 százalékponttal járulhat hozzá az idei GDP növekedéshez. A földtörvény tervezete körüli harc és bizonytalanság vészesen fékezi a beruházásokat és a hosszabb távú hitelezést. Az építőipar teljesítménye 2013-ban hét évnyi zuhanás után várhatóan stagnál, csakúgy, mint a lakásépítés (10 ezer új lakás átadása várható). A kiskereskedelmi forgalom és a turizmus is stagnál. A választék szűkül, mivel a drágább termékek és üzlettípusok iránt nincs elegendő vásárlóerő. A szolgáltató szféra enyhe visszaesése folytatódik, egyedül az infó-kommunikációs ágazatban várható növekedés (pl. mobilinternet). A közszolgáltatások –mindenekelőtt az egészségügy és az oktatás – színvonala a forráskivonás, a rossz bérezés, de főleg az átgondolatlan és az érintettekkel előre nem egyeztetett beavatkozások miatt gyorsulva romlik. Az energia- és közműszolgáltatásban a beruházások és a karbantartás elmaradása, s ezzel az ellátási biztonság romlása várható.

A magyar gazdaság 2013-ban stagnál, a GDP 2013-ban a 2010. évi szinten lesz. S a gazdaság ehhez is feléli tartalékait, az emberek magánnyugdíj-vagyona eltűnt, a devizatartalék csökken, a tőke és a képzett munkaerő távozóban. 2008-2009-ben, a pénzügyi válság első 2 évében a GDP és a lakosság fogyasztása lényegében párhuzamosan zuhant. Ezzel szemben 2010 óta az olló kinyílt: a „megszorítás” nélküli gazdaságpolitika „eredményeként” a GDP stagnálása ellenére a fogyasztás visszaesett. Érdemi javulás a munkaerőpiacon nem várható. A foglalkoztatás statisztikailag 1%-kal emelkedik a közfoglalkoztatás és a külföldi munkavállalás terjedése révén, a valódi (üzleti és adózó) hazai munkahelyek száma csökken. A munkanélküliségi ráta a 2011-2012. évi 10,9%-nál – a választások közeledtére is tekintettel – egy hajszállal alacsonyabb, 10,8% lesz.

A banki hitelállomány a törlesztések miatti 6-7%-kal tovább csökken. Új hitelekre alig van igény. A 2013 elején meglebegtetett kormányzati ötletek - a lakossági és a kisvállalati devizahitelek forintosítása, 50%-ban magyar bankrendszer - újabb terheket róhatnak a bankszektorra. A bankokkal közösen kidolgozott konstrukciók és betartott megállapodások előnyösek is lehetnének a gazdaságra nézve, de félő, hogy folytatódik a kapkodó döntések sorozata, ami újabb komoly károkat fog okozni a szektor szereplőinek. A forint erőteljes gyengülése esetén a 2012 elejeihez hasonlóan ismét lendületet kaphat a hazai megtakarítások külföldre menekítése.

Az infláció egyébként is lassulna, de 2013-ban (és 2014 elején) a drasztikus és eszkalálódni látszó kormányzati beavatkozások – a rezsicsökkentés – hatására átmenetileg történelmi mélységekbe süllyed. Az eddigi döntések hatására az infláció éves átlagban 3% környékére eshet, de ennek az előrejelzésnek nagy a bizonytalansága (2,5%-os éves átlagos áremelkedés sem zárható ki).. A költségvetési kiadásból és a szolgáltató vállalatok tőkefeléléséből finanszírozott árcsökkentés ugyan átmenetileg reáljövedelem-növekedést generálhat, de már egy-másfél éves távon újabb inflációs hullámot fog elindítani. Romlani fog a szolgáltatások minősége, ami a burkolt infláció legrosszabb formája.

A mesterségesen leszorított infláció másik kockázata, hogy formálisan teljesülni fog az MNB inflációs célja, erre hivatkozva pedig indokolatlanul alacsony szintre lehet szorítani a kamatokat. Mivel az új jegybanki vezetéssel a Monetáris Tanács kormányhoz való lojalitása teljessé válik, a közeljövőben csak abban az esetben várható a kamat-csökkentési periódus megszakítása, ha a pénzügyi stabilitás kerül veszélybe (a forint túlzott leértékelődése miatt). A kamatcsökkentés nem fog érdemi lendületet adni a gazdaságnak, viszont gyengíti a forintot. Kedvező nemzetközi hangulatban ez átmenetileg elviselhető. Bármilyen negatív változás a nemzetközi kockázat-vállalási hajlandóságban - például ciprusi betét-dézsma, költségvetési megszorítás az USA-ban, az olasz belpolitikai patthelyzet tartóssá válása, az európai válságkezelés eseményei – azonban ugrásszerűen ronthatja a finanszírozási feltételeket. Ez veszélyes szerencsejáték! Mivel a devizaadósságok miatt a kormány és az MNB nem engedheti tartósan 310-320 forint fölé az euró-árfolyamot, ennek bekövetkezte esetén elkerülhetetlen lesz a beavatkozás. A GKI éves átlagban a tavalyi 290 forint után 2013-ban 295 forint éves átlagos euró-árfolyamra számít (jelentős kilengésekkel).

A GKI Gazdaságkutató Zrt. előrejelzése 2013-ra