Ezt a kérdést tudták kitalálni a szerkesztők, vagyis biztosan tudtak volna ennél is egyszerűbbet, de nem akartak teljesen lemenni kutyába, és elveszíteni a nézőket. Így azután jobb híján aziránt érdeklődtek, hogy melyik megyében van Csongrád? Nyúlnák (sic!) a mobil után, hogy megcsengessem a helyes választ, de azután rájövök, hogy ennyire még nem vagyok lebutítva. Nyúlnék hát a mobil után, de mégsem: el vagyok bizonytalanodva, mint a rendőrség.
Magamban Baranya megyére tippelek, a gyerekek Szabolcsot preferálják, de mi van, ha nem beugratós a kérdés, és a Csongrád nevű város Csongrád megyében van?
A helyzetemet tovább nehezíti, hogy családi és más kapcsolataim révén az előző években többször is megfordultam Csongrádon, akkor még, határozottan emlékszem, kifejezetten Csongrád megyében volt. De mostanában annyi minden változik, hátha Csongrádot is elérte valamilyen reform, odacsatolták, mondjuk Békéshez, vagy teszem azt Fejér megyéhez, soha nem lehet tudni.
Még fel sem jöttem a sokkból, máris Fricz Tamás politológust interjúvolják. Ugyanaz a reggeli műsor, a színvonal is csak látszólag más. Fricz Tamás jelenleg egy derék jobboldali ember, foglalkozására nézve politológus. A riporternek arra a kérdésére, hogy miért mondja Orbán, hogy ellopják az Uniós pénzeket, és ha mondja, akkor miért nem bizonyítja, a politológus Gyurcsánnyal válaszol: a miniszterelnök, feleli Fricz, hazudott, ezt be is vallotta, az őszödi beszédben, jó lenne, ha bocsánatot kérne.
Jó kis válasz, gondolom magamban, majdnem annyira frappáns, mint amikor a hajdani egypártrendszer idején arra a kérdésre, hogy miért nem lehet kapni kromofágot, azt a választ adták, hogy Amerikában verik a négereket. És volt is ebben igazság, ezt nyilván Fricz Tamás politológus is tudja. Van honnan tudnia, nem ma született, mint a többi harcos ellenzéki: sokunkkal együtt őt is keményen meghurcolták az átkosban. Pedig ő már akkor is volt valaki.
Nem akárki persze, akárki nem lehetett valaki, ám az Ifjúkommunista című havilap szerkesztője igen. Fricz úr - aki majdnem annyira harcos, mint egy rakás Morvai Krisztina, még az orgánumán lehetne igazítani, karcosabbra venni a hangfekvést például - ugyanis ennek a lapnak a szerkesztője volt. Az interneten hozzáférhető életrajzaiban ugyan ez a tény valamelyest el van jelentéktelenítve, olyannyira, hogy nagyon szemérmes megfogalmazásban egyik korábbi munkahelyét Ifjúsági Szemleként írja le. Amiben szintén van valami: nem hazudik, csak, divatos kifejezéssel, nem fejtette ki az igazság minden részletét. Merthogy az ifjú kommunisták köreiben népszerű újság később valóban átment Ifjúsági Szemlébe. Nincs semmi baj az Ifjúkommunistával, csupán a teljesség kedvéért jegyezném meg, hogy ez a sajtóorgánum nem arról volt híres, hogy vezércikkeiben és más írásaiban gyakran megkérdőjelezte volna az egypártrendszer létjogosultságát.
Történnek persze jó dolgok is a média világában, a Hír Tv riporterei például megtalálták az igazságszolgáltatás elől bujkáló Kabai Károlyt. Kabai Károly lényegét tekintve egy kétkezi bűnelkövető, de a Hír TV ettől még nem eredt volna a nyomába. A Hír TV ugyanis nem szokott minden elítéltet üldözni és megtalálni, ám Kabai úr, azon kívül, hogy büntetendő cselekményeket követett el, valamikor Veres pénzügyminiszter úr üzlettársa is volt. Van egy sejtésünk, hogy a derék hírtévések talán ezért üldözték a fél világon át Kabai urat, míg végül egy pszichiátriai osztályon fellelték és átadták a hatóságoknak. Előtte még egy kicsit őrizték, nehogy meg tudjon szökni, ami már csak azért is kézenfekvő, mert Kabai úr, saját elmondása szerint a klausztrofóbia nevű betegségben szenved, ami a bezártságtól való félelmet jelenti magyarul, még magyarabbul pedig azt, hogy Kabai úr nem szeretett volna börtönbe kerülni.
Kár, hogy tavaly a Szabadság téren a Hír TV kiváló riporterei senkit sem tartóztattak le, hogy itten kérem autókat gyújtanak fel, és kirakatokat törnek össze. A rendőröket sem értesítették, pedig utóbbiak már a helyszínen voltak, igaz, éppen verte őket a tömeg, talán ezért is nem lehetett elérni őket telefonon.
De legalább a Heti Hetest értesíthették volna a szorgos oknyomozók, lett volna alapanyaguk a humor nagyágyúinak. A Heti Hetes eredeti szándéka szerint egy humoros műsor, és arról szól, hogy van hét ember, főként férfiak, de időnként nőket is bevesznek maguk közzé. Ezek a hetek vasárnap esténként azzal mulattatják a nézőket, hogy a többnyire nem humoros hírekhez mindenféle humoros magyarázatokat fűznek. Hogy a műsor még a szokottnál is viccesebb legyen, legutóbb Oláh Ibolyát is beemelték maguk közé. Oláh Ibolya nem szőke, mint teszem azt Szily Nóra, ezzel szemben fekete, és amikor nem a Heti Hetesben ül, akkor énekelni szokott. A Megasztárban feltűnt énekesnőről sok jót, és rosszat el lehet mondani, azonban, hogy eddigi életében humorával kápráztatta volna el a nagyérdeműt, még a legádázabb ellenségei sem állíthatják róla. Oláh Ibolya ezúttal is hozta magát: a haja például ugyanúgy a szemébe lógott, mint más alkalmakkor. Ami kissé furcsa volt, hogy talán még a tőle megszokottnál is szótlanabb volt, ha lehet így mondani, szinte egyetlen alkalommal sem szólalt meg, amikor meg mégis, akkor – és ezt azért írjuk a számlájára – meg sem próbált humorosnak látszani.
Érdemes lenne egyszer kipróbálni egy olyan Heti Hetest, ahol a szereplők nem szólalnak meg a műsorban. Jáksó nem kérdez, a többiek pedig nem válaszolnak a fel nem tett kérdésekre. Életszerű és igen színvonalas műsor lenne. Otthon érezhetnénk magunkat - olyan lenne, mint a valóságos életünk: már nem kérdezünk és már nem is válaszol senki.
Föld.S. Péter