Apró jelek mutatnak arra, hogy a politikusok időnként olvasnak is. Éppenséggel olyan elemzéseket, amelyek arra figyelmeztetnek, hogy abba kellene hagyni a lövészárkokba beásott csapatok között a lövöldözést.
Vagy olyan közvélemény-kutatásokat, amelyek azt jelzik, hogy gyors ütemben növekszik a honi politikából kiábrándultak népes tábora.
„Milyen megfontolások vehetnék rá a kormányoldal és az ellenzék vezetőit (a jelenlegieket, vagy az újakat) az irányváltásra? Amikor a tét nem személyek és pártok pozíciója, hanem a gazdasági válság elkerülése, az ország kormányozhatósága, jó esetben a versenyképesség javítása; a játszma nem zéró végösszegű..” - idéztük a minap az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet elemzését, s talán ritkább lett a lövöldözés.
Leültek egy asztalhoz városvezetők a hét végén, épp Kósa Lajos javaslatára. Az még a jövő kérdése, hogy a debreceni polgármester kap-e ezért a fejére a pártelnöktől, de az a mondat figyelemreméltó, hogy Debrecen jövője fejlődése érdekében tárgyalni kell.
Ne felejtsük el azt sem, hogy Kósa Lajos még nem válaszolt egy hasonló tartalmú, szintén tanácskozást, megbeszélést felvető levélre, amelyet a debreceni önkormányzat szocialista frakciójának vezetője küldött. Nyilvánvalóan nagyon rossz visszhangja lenne, ha az országos tárgyalásokban együttműködésre pozitívan reagáló, párbeszédre példát mutató debreceni polgármester szűkebb pátriájában visszautasítaná, amit országosan maga is követendőnek tart.
Ez alól még az sem ad felmentést, ha valakinek nagyobb az önkormányzati választáson megszerzett legitimációja, mint a miniszterelnök pártjának az országgyűlési választáson szerzett többsége.
A demokrata politikusként való viselkedés ugyanis nem százalékarányokon múlik. Ebben az esetben csupán annak felismerésén, hogy az együttműködéssel mindkét fél nyerhet, és nem feltétlenül az nyer kevesebbet, aki többet enged.
Hajdu István