Jobbára mértéktartóan szigorítja a hatályos jogot az új büntető törvénykönyv (Btk.) tervezete - mondta az MTI-nek Bánáti János. Az ügyvéd szerint a parlamenti ciklus elején elfogadott három csapás és néhány más hasonlóan drákói szabály bevezetése után rosszabbra is lehetett számítani, de úgy látszik, az volt a "feketeleves". Annál sajnálatosabbnak tartja, hogy a szakma által kifogásolt rendelkezések az új kódexben tovább élnek, és a jelenlegi kodifikáció legsúlyosabb problémája a szakmai egyeztetés megkésettsége.
"Eddig fennakadás nem volt, merthogy egyeztetés sem volt" - mondta az új Btk.-val kapcsolatos szakmai konzultációról a Magyar Ügyvédi Kamara elnöke.
Érthető és a szakma által is támogatható az a jogalkotói igény, hogy annyi toldozgatás-foldozgatás után legyen végre egységes szemléletű, fogalomrendszerű büntető kódex, ám azt is le kell szögezni: semmiféle sürgető kodifikációs szükséghelyzetről nincs szó. A jogalkalmazók tudják használni a hatályos törvényt, a bírák megbízhatóan tudnak dönteni abban az alapkérdésben, hogy bűnös-e a vádlott vagy sem, illetve hogy milyen büntetést érdemel, és az általános bűnözési statisztikák sem romlanak. Ezért is érthetetlen a szakmai nyilvánosság kizárásával zajló jogszabály-előkészítés.
Nem volt kodifikációs bizottság, nem is lehet tudni, hogy kik azok a kollégák, akik ezt a kódexet előkészítették, szövegezték. Az eljárás abszurditását még jobban aláhúzza az, hogy a Btk.-val párhuzamosan az új polgári törvénykönyv napokban nyilvánosságra hozott tervezetének megalkotásánál a különböző pártállású kormányok több mint egy évtizeden keresztül javarészt megtaláltak a módját az alapos szakmai egyeztetésnek. Időnként az is durván megbicsaklott, de összességében mégis sokkal jobbnak, európaibbnak mondható, mint a Btk. kodifikációjánál követett gyakorlat - fűzte hozzá.
A tervezetet az ügyvédi kar a más területen dolgozó büntetőjogászokkal, bírákkal, egyetemi oktatókkal együtt néhány hete ismerhette meg. Az észrevételek kimunkálására az igazságügyi kormányzat egy bő hónapot adott a szakmának - mondta Bánáti János. Hangsúlyozta: fontos, hogy a szakmai egyeztetésre még fennálló rövid időszakot a lehető leghatékonyabban használják fel a különböző jogászi területek. A cél az, hogy a parlament elé már egy konzisztens, nehezen megbontható szöveg kerüljön, amely mögött egységesen felsorakozik a büntetőjogászi közvélemény. Mindezzel talán elejét lehetne venni annak, hogy a törvényhozás egyéni képviselői indítványokkal tovább "csiszolgassa" a kódexet, a tapasztalatok szerint ugyanis ezek a kezdeményezések minden jobbító szándék ellenére több kárt csinálnak, mint hasznot.
A vitára bocsátott tervezetről Bánáti János elmondta: jó kiindulási alap lehetett volna egy széles körű, gondos szakmai vita lefolytatásához. Ennek elmaradása megbosszulta magát, és félő, hogy a konzultációra szánt idő kevés lesz az olyan átgondolatlan rendelkezések kijavítására, mint amilyen például a jogos védelem.
Az új Btk. tervezetének szigorító tendenciájával kapcsolatban a büntetőjogász kifejtette: általánosságban nem tartja célravezetőnek ezt a szemléletet, de ez jogpolitikai kérdés, amelyben elvitathatatlan a mindenkori parlamenti többség kompetenciája. A tervezet nyilvánvalóan tovább szigorítaná a hatályos büntetőjogot, de a parlamenti ciklus során eddig elfogadott és továbbra is megőrizni kívánt meglehetősen drákói rendelkezésekhez képest már kifejezetten mértéktartó.
E tekintetben egészen más a helyzet, mint a büntetőeljárási törvény egyes korábbi módosításainál, amelyek a védői kar határozott tiltakozását váltották ki, hiszen túlnyomó többségük szerint a jogállam alapértékei, alapvető emberi jogok csorbulhatnak azzal, hogy lényegesen korlátozták a védelemhez való jogot, a fogvatartott gyanúsítottal való kapcsolattartást. Emiatt elkerülhetetlen volt az Alkotmánybírósághoz (Ab) fordulás - mondta a Bánáti János.
Hozzáfűzte: az ügyvédek nem maradtak egyedül ezzel a véleményükkel, hiszen ebben a kérdésben számos civil és szakmai szervezet mellett az akkori legfelsőbb bírósági elnök, Baka András, aki egyébként nem büntetőjogász, hanem az emberi jogok specialistája, volt strasbourgi bírósági bíró is az Ab-hez fordult. Az új büntető anyagi jogi kódex tervezetében azonban a jogállami keretek olyan jellegű feszegetése, amely az eljárási törvény módosításánál történt, nem érhető tetten.
Bánáti János kifejtette: a kormánypártok programja régóta ismert, és az abban megfogalmazódó célkitűzések idevágó része egyetlen szóval úgy foglalható össze: rendcsinálás. A Btk. kodifikációs munkálatai során a 2000-es évek első felében Györgyi Kálmán volt legfőbb ügyész, majd Gönczöl Katalin korábbi ombudsman nevével fémjelezhető, szakmailag más irányú törekvések már 2010 előtt érezhetően megtörtek, és a korszerű, a sértettek reparációjára, a bűncselekmény jóvátételére épülő elképzeléseket felváltotta egy elrettentő, megtorló jellegű kriminálpolitika. Ennek egyik büntetőjogi vetülete mindig is a büntetési tételek emelése volt, ami nyilván azon alapul, hogy ennek visszatartó hatást tulajdonít. Ám ebben a meggyőződésben a szakma túlnyomó többsége nem osztozik, és életszerűnek sem tekinthető.
Az ügyvéd rámutatott: aki kapcsolatba került ezzel a világgal, az nagyon jól tudja, hogy a potenciális elkövetők túlnyomó többsége nem a hatályos Btk. büntetési tételeit mérlegelve indul "munkába". Ha valaminek a bűnüldözés rendszerén belül visszatartó ereje lehet, akkor az a nyomozati munka hatékonyságának a javítása, a büntetőjogi következmények elkerülhetetlenségének erősítése. A szigorítással szemben az a szakmai ellenvetés is felhozható, hogy az átfogó bűnözési statisztikák legalább egy évtizede kedvezően alakulnak, nincs szó semmiféle bűnözési hullámról, amely keményebb büntetőpolitikát indokolhatna.
Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a börtönnépesség felduzzasztásának súlyos anyagi, és hosszabb távon talán még súlyosabb társadalmi költségei vannak. Nagy árat fizethet egy ország azért, ha börtönökbe zárja, az alvilágba taszítja azokat, akik még nem tartoznak oda visszavonhatatlanul, akik még nem elszánt, veszélyes bűnözők, csak fiatalon vagy első ízben és kisebb súlyú törvénysértést elkövetve megtévedtek, mert könnyen meglehet, hogy éppen a börtönévek alatt válnak végleg a társadalmi normákkal szögesen ellentétes életfelfogás rabjaivá - fejtette ki Bánáti János. Szerinte mindezt figyelembe véve a szigorítás mellett jobbára csak az állítólagos közhangulatra hivatkozva lehet érvelni. Ez azonban túlmutat egy büntetőjogász, de egy kamarai elnök kompetenciáin is, ebben a körben a felhatalmazás és a felelősség a politikáé, a szakma csak jó tanácsokat adhat.
A szakember szerint sajátos például az a közlekedési bűncselekményeknél megjelenő új, bujtatott formában, de egyértelműen szigorításhoz vezető fordulat, amely szerint a közlekedés biztonságára különösen veszélyes közúti közlekedési szabályszegéseknél a törvényben rögzített büntetési tételkeret eggyel emelkedik, tehát a három évig terjedő helyett egytől öt évig, illetve e helyett pedig kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés szabható ki. A különösen veszélyes szabályszegések között viszont ott van szinte minden, ami tipikus, így a nagymértékű gyorshajtás, a gyalogátkelőhellyel, az előzéssel, a kereszteződésben elsőbbséggel, illetve a pirosban áthaladással kapcsolatos szabálytalanságok. Ebből az következik, hogy a közlekedési bűncselekmények jelentős hányadánál súlyosabbá válhat az ítélkezési gyakorlat.
Ezzel szemben az elfogadható, mértéktartó szigorítás egyik példája Bánáti János szerint, amikor a tervezet az ittas vezetésnél a jogosítvány elvételét írja ugyan elő a bíró számára kötelező módon, mérlegelés nélkül, ám eközben az elvétel időtartamának eddigi egyéves alsó határa egy hónapra csökken. Így mégis lehetősége marad a bírónak arra, hogy az adott ügy ismeretében akár jelképessé szelídítse a kötelezően alkalmazandó szankciót. Mindehhez az is hozzátartozik, hogy a kisebb súlyú ittas vezetések szabálysértési gyakorlatában sok éve szinte automatikusan elveszik a vezetői engedélyt. Az elkeserítő közlekedési baleseti statisztikák ismeretében pedig elfogadható, hogy az ilyen súlyos, szándékos, nemritkán emberéletek elvesztésével is fenyegető szabályszegésnél mindannyiunk érdekében nélkülözhetetlen valamiféle tényleges joghátrány alkalmazása.
Bánáti János elmondta: a jogosítvány elvételére vonatkozó rendelkezésnél sokkal inkább sérti a bíró szabad mérlegelési tevékenységét a három csapás néven ismert szabály, ahol egy eljárásban elbírált három erőszakos cselekmény esetén bizonyos feltételek mellett kötelező az életfogytiglan kiszabása. Bevezetése óta kifogásolja a védői kar ezt a rendelkezést, és az új Btk.-val kapcsolatos egyeztetés során is hallatni fogja a hangját.
Hozzáfűzte: súlyos aggodalmakra ad okot az is, hogy a tervezet a jogos védelem szabályozása során tovább szűkíti a bírói ténymegállapítás bizonyítékértékelési jogát. Ez pedig veszélyes módon megkötheti a bíró kezét, és elfogadhatatlan ítéleteket eredményezhet.
A jogtalan támadás kockázatát az ügyvéd szerint is az elkövetőnek kell viselnie, de az a bújtatott módon érvényesülő elv elfogadhatatlan, hogy a vagyon megvédése érdekében is következmények nélkül kiolthatók emberéletek.
A jogos védelem körében az új szabályozás tervezete kimondja például azt a megdönthetetlen törvényi vélelmet, hogy élet elleni támadásnak minősül, és ennek megfelelően lehet az ellen védekezni, ha a jogtalan támadás éjszaka személy ellen irányul, vagy ha felfegyverkezve, illetve csoportosan éri jogtalan támadás valakinek a lakását vagy az ahhoz tartozó bekerített helyet. Rossz belegondolni, hová fajulnának például az éjszakai szórakozóhelyeken kialakuló kisebb-nagyobb torzsalkodások, ha ezek az elvek érvényre jutnak, a szórakozóhelyeken hajnaltájt fiatalok között elcsattanó pofonok vagy akár csak egy félreértett lökdösődés után is büntetlenül előkerülhet a kés, a pisztoly - figyelmeztetett Bánáti János.
Nem helyeselhető a szakember szerint az alkalmi kábítószer-fogyasztók elsődlegesen szabadságvesztéssel fenyegetése és az elterelés szűkítése sem. A szigorodó szabályok szerint a kábítószer függő fogyasztó csak akkor mentesülhet a büntetőjogi következmények alól, ha kezelésre jár, és együttműködik a hatóságokkal. Ez utóbbi feltételről azonban egyelőre nem tudni, mit jelent, de annak veszélyes következményei lehetnek, ha nem csupán saját magára nézve kell majd a gyanúsítottnak beismerő, terhelő vallomást tennie, hanem másokra is. Kialakulhat egy olyan nyomozói gyakorlat, ahol a teljesítménykényszer alatt dolgozó bűnüldöző hatóságok erőfeszítéseinek eredményeként egy-egy fiatal tucatszámra von majd be újabbakat az eljárásba, csak hogy mentesüljön a szabadságvesztéstől, és bíró legyen a talpán, aki képes lesz az ijedt kamaszokból kipréselt vallomásokra megalapozott tényállást építeni.
Az új Btk. tervezete február eleje óta olvasható az interneten, március 9-ig véleményezhetik a civil és szakmai szervezetek. A beérkezett javaslatok feldolgozása után a tervezet várhatóan március végén kerül a kormány elé, majd áprilisban az Országgyűléshez, és az a nyáron szavazhat róla. Ebben az esetben jövő nyáron életbe léphet az új Btk.
Bánáti János 68 éves, 43 éve dolgozik ügyvédként, 1992-től 14 éven át a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke volt, 2006 óta pedig az országos köztestület élén áll, előbbi tisztségében kétszer, utóbbiban eddig egyszer választották újra kollégái. Emellett a Jogi Szakvizsga Bizottság elnöke, a Magyar Jogász Egylet és a Magyar Büntetőjogi Társaság alelnöke, címzetes egyetemi tanár.