Néhány apró jel mutat arra, hogy kezd ébredezni a beteg a műtét után. Emlékeznek: magunkat műtjük, csorba a szike, nincs érzéstelenítő, rossz a világítás, és az első vágások után látszik csak, mekkora a baj.
Apró jelek érzékeltetik, hogy ébredezünk a sokk utáni kómából. Hirtelen fontos lett mindannyiunknak, hogy fizetnek-e utánunk járulékokat, mert eddig azt hittük, hogy ez jár nekünk.
A fontosságot az is erősítette, hogy az OEP –biztos, ami biztos alapon – azoknak is küldött felszólító levelet, akik maguk fizették be minden hó 12.én a járulékokat, azaz tudják, hogy velük minden rendben van. Nyugi ez a terápia része: szegény apám relatív örömként emlegette, ha a hatalom előbb jól fenéken akarta billenteni, ám azután nem történt semmi, de nem volt bocsánatkérés sem.
Néhányan elgondolkoztak, mi lesz a nyugdíjukkal, mert a magyar nyugdíjrendszer csőd felé rohanásáról lassan naponta lehet olvasni, így az izgulósabbak kezdték magukon diagnosztizálni a jövendő nyugdíjtalanság viszkető tüneteit.
Annyira azért senki sem lett roszzul, hogy az utcára menjen tüntetni „Bejelentett, legális munkát” feliratú táblával, de ez azzal is magyarázható, hogy a számolni tudó vállalkzók még mindig jobban bíznak magukban és könyvelőjükben, így amíg nem látnak járulékteher csökkentésről törtvényt, nem akarják az istennek se fehéríteni a gazdaságot.
Nagyapán mindig mondta, hogy ha nehéz volt a lovak terhe, még nem pakolt a szekérre. Ebből is látszik, hogy Ő értett a gazdaságához, mert a lovai nem mentek csődbe, vagy inaszakadtukba, hanem egészen a téesz szervezésig szolgálták az öregeket.
Szóval valami változott, apró jelek,inkább csak rezdülések mutatják, hogy talán túléljük a műtétet. Talán.
Hajdu István