Vészhelyzet

Mi is olvasható abban a - lapunkban is megtekinthető - tudósításban, amit Gyurcsány Ferenc szeptember 9.-én, Kiskunfélegyházán, a városi kórház rehabilitációs központjának átadásán mondott beszédéből közreadott a távirati iroda?

     „A magyar egészségügy állapotát egy megbetegedő emberhez hasonlította, aki későn fordul orvoshoz, aztán csak "súlyos beavatkozás árán" gyógyul meg. Beszélt arról, hogy mindaz, ami mára feltorlódott az egészségügyben, annak a következménye, "hogy nem mentünk a rendszer orvosához időben", és az eddigi kormányoknak nem volt bátorságuk beavatkozni. Mostanra előállt az a helyzet, hogy a korábbi tüneti kezelés már nem működik - fűzte hozzá. „

       Eddig rendben volnánk. Már csak azt kell kimondani, hogy nem a magyar egészségügy állapota hasonlít a megbetegedő ember állapotához. A diagnózis ettől súlyosabb: a magyar gazdaság, a magyar társadalom van olyan helyzetben, ahol a tüneti kezelés már nem működik.

      Orvos barátaim állítják: a jó terápia alapja a pontos diagnózis.

      Azt is hallom orvos barátaimtól, hogy klinikákon és kórházakban gyakran előfordul: egy beteg állapotának megítélésben véleménykülönbség van. Ezt a vizit során - az egészségügyben kialakult, megrögzött, féltékenyen őrzött feudális rend miatt - sohasem mondják ki. Ott a főorvosnak akkor is igaza van, ha mindegyik beosztottja pontosan tudja: ezúttal mellétrafált a főnök a kór megállapításában.

       Tágítsuk a kört: 93 ezer négyzetkilométer területű kórtermünkben a narancssárga köpenyben  asszisztáló orvos  nem tekinti főorvosnak a szekfűs köpenyben lévőt. Ezért a fenti kórházi rendet sem tekinti magára nézve kötelezőnek.

      A tízmilliónyi beteg meg fekszik a kórházi ágyon, s a vizitelő egyik orvos elkezdi kiabálni azt, hogy az a terápia, az a műtét, amit a másik javasol, az nem jó, de nem javasol a rossznak ítélt gyógyító eljárás helyett mást, jobbat.

      Na itt tartunk most: tudjuk, hogy vészhelyzet van. Fekszünk az ágyon.

Hajdu István