Vidrák felé félúton

Eddig a száraz, rideg tények. És az önök krónikása most zavarban van. Elmúltak már azok az idők, amikor egy jelentős eseményt illendő volt túllihegni. És még nem érkezett el ennek újra az ideje. Nincs hát lihegés, elmaradnak az öles nyelvcsapások, és a lesifotósok siserehada is hiába vár egy csontig hatoló, életre szóló hűségnyilatkozattal felérő seggnyalásra.

Érzelmeknek itt nincs helyük, csak tények vannak, azok pedig, tudjuk, makacs dolgok. Ezért hát visszafogottan, csakis a szavak erejében bízva szögezzük le: történelmi jelentőségű látogatás volt.

És ezzel még nem mondtunk semmit!

Magyar köztársasági elnök még sohasem járt a vidrák földjén. Többször tervbe’ volt már, de még egyszer sem jött össze. Olyan már volt, hogy Sólyom úr valamelyik elődje elindult, mert már nagyon ideje volt rendezni a kapcsolatainkat a vidrákkal, de ezek a tervezett látogatások valamilyen okból mindig kútba estek.

Sólyom úr egyik elődje például eltévedt, és a lemmingekkel találkozott. Nem mostanában volt ez sem, évtizedekkel ezelőtt. Mielőtt részleteiben méltatnánk e mostani találkozó jelentőségét, csak annyit jegyzünk meg: Éljen az örök és megbonthatatlan magyar-vidra barátság!

És ezzel, azt hiszem, mindent elmondtunk.

Motyogunk és dadogunk, megpróbálunk méltó lenni. Keressük a szavakat, mert azt nem szívesen mondanánk, hogy a mostani találkozó történelmi jelentőségű volt. Történelmi jelentőségű esemény ugyanis sok akadt a történelemben, ilyen volt például annak idején a Honfoglalás, a Sztálingrádi csata, vagy, teszem azt, Amerika felfedezése.

Ezért inkább páratlannak mondanám, ha nem értenék félre. Különösen, ami Aladárt illeti. Aladár ugyanis még soha sem találkozott valódi államférfival. Egyszer Bush elnökkel volt megbeszélve egy találkozó, már minden el volt rendezve, de nem találtak angol-vidra tolmácsot. Bush köztudottan nem beszéli a vidrák nyelvét, kínos lett volna, ha a társalgás ilyen apróságon zökkent volna cigányútra.

Ezek voltak az előzmények, és az Önök hűséges krónikása most azon fáradozik, hogy a látogatás konkrét értelméről is ejtsen néhány szót. Mert hogy ilyen is volt, túl a tény protokolláris jellegén. És nem csupán azért, mert a köztársasági elnök lenyomott néhány kilométert kenuban. Ennek is volt sportértéke, bár nem kell túldimenzionálni - a pekingi indulók helyét valószínűleg nem veszélyezteti.

Az az igazság, hogy nem sok információ szivárgott ki a megbeszélésekről. Ennek az volt az oka, hogy nagyon titkosak voltak. De azért egy Lucához közelállótól megtudtuk, hogy Aladár először nagyon izgult. Ami érthető, még sohasem látott eleven köztársasági elnököt.

Ez volt az első ilyen élménye, és mint tudjuk, az első alkalom egy életre szóló nyomot hagy mindenkiben.

Szerencsére Sólyom úr közismerten legendás közvetlensége hamar segített feloldani a kezdetben tapintható feszültséget. Pedig nem volt semmi oka ennek a feszültségnek, a magyar-vidra kapcsolatokat soha nem terhelte semmilyen, a közös múltból – vagy éppen annak hiányából - fakadó nehéz örökség.

Aladár jelentősnek nevezte a találkozót. Ennyit árult el a találkozó után az őt kérdező újságíróknak. Többet nem volt hajlandó mondani, bár jelezte, hogy egy nagyobb összeg, amely 24 órán belül a bankszámláján landolna, segítene felfrissíteni az emlékezetét.

Sajnos, senkinél nem volt készpénz, talán majd legközelebb. Mert az már most biztosra vehető, hogy a mostani magyar-vidra hivatalos kapcsolatfelvételt további találkozások követik. Legalábbis ebben állapodott meg a két fél szakértői stábja. Hogy ezeknek a leendő megbeszéléseknek mi lesz a tárgya, és főként mi az értelme, azt egyelőre nem lehet tudni – a máskor oly közlékeny Luca is csak annyit mondott: böff.

Ami vidrául ugyanazt jelenti, mint magyarul.

Az viszont már most biztosnak látszik, hogy – ha csak valami nem jön közbe – akkor a köztársasági elnök úr folytatja történelmi küldetését, és belátható időn belül felkeresi a bazsarózsákat.

És ne feledjem: igencsak időszerű egy látogatás a nádi tippancsoknál, és a ládagyíkok is már nagyon várják! 

Föld.S Péter