Bűnösnek találta a négy vádlottat az előre kitervelten, nyereségvágyból, bűnsegédként elkövetett emberölés bűntettében a Debreceni Törvényszék. Az elsőrendű vádlott M.Ferenc (24) 11 év börtönt, a II.r. vádlott T.Éva (45) 14 év fegyházat, a III.r. T.Miklós Attila (38) 14 év börtönt, a IV.r. vádlott G.Tímea (39) pedig 14 év fegyházat kapott.
Ezen felül 10 évre mindannyiukat eltiltotta a bíróság a közügyek gyakorlásától. A vádlottaknak meg kell fizetniük a bűnügyi költségeket is, ez összességében több mint 8 millió forintot tesz ki. Az elsőrendű vádlott fiatal kora, a harmadrendű pedig akut és súlyos betegségei miatt kapott börtönbüntetést.
Azt, hogy az idős asszonyt ki ölte meg, tehát a négy vádlott közül konkrétan ki a tettes, nem lehetett megállapítani, csak azt, hogy négyőjük közül fojtotta meg valaki az asszonyt - ezért lettek mind a négyen bűnsegédek.
A bíróság némileg rendhagyó bizonyítási eljárás után hozta meg ítéletét. A vádlottak ugyanis még a bűncselekmény tervezésekor megállapodtak abban, hogyha óvintézkedéseik ellenére mégis meggyanúsítanák őket, nem tesznek sem magukra, sem egymásra terhelő vallomást. Ehhez tartották is magukat, mind a nyomozati, mind a bírósági szakban - az elsőrendű vádlott kivételével. Ő ugyanis többször tett vallomást - igaz, olykor eltérő tartalommal-, és zárkatársainak, valamint barátnőjének is részletesen beszámolt a történtekről: hogyan tervezték meg a gyilkosságot (például a cellainformációkat kivédve senki nem vitt magával telefont), melyik vádlottnak milyen szerepe volt benne, és hogy mi volt az indíték. Miután a rabtársak, mint tanúk vallomása egybecsengett, a bíróság egyértelmű következtetéseket tudott levonni.
A gyilkosság indítéka az idős asszony önkormányzati bérlakásának megszerzése volt. A vádlottak azt tervezték, hogy az ingatlant kezelő önkormányzati cégnél a lehető legtovább próbálják eltitkolni az áldozat, vagyis a harmadrendű vádlott édesanyjának, mint bérlőnek a halálát, majd a lakásba költözve közeli hozzátartozóként kérelmezik a bérlői jogviszony folytatását. A gyilkosság után nem is költöztek be a lakásba, hogy ne tereljék magukra a gyanút, az ingatlankezelő azonban 4 hónap múlva értesült az idős asszony haláláról, a harmadrendű vádlott kérelmét pedig elutasította, így a lakást mégsem sikerült megszerezniük.
Az ítélet nem jogerős, az ügyész súlyosítást kért, ill. a vádlottak és védőik is fellebbeztek.