Az ENSZ hágai székhelyű Nemzetközi Bírósága (ICJ) meghallgatást kezdett hétfőn a többségében muszlim vallású rohingja kisebbség tagjai ellen Mianmar és Banglades területén folytatott, 2016 óta tartó erőszakhullám és feltételezett népirtás ügyében.
A hágai ENSZ-bíróság tájékoztatása szerint a feltételezett bűncselekmények kivizsgálását célzó eljárás mintegy egymillió rohingjának a Mianmar nyugati felében található Rakhine államból Bangladesbe történt, kényszerű kitoloncolásához kapcsolódik.
Gambia szerint Mianmar hadserege szándékosan célozza a rohingja kisebbséget, hogy megsemmisítse a közösséget. Beadványa szerin a mianmari hadsereg offenzívája legkevesebb 750 ezer rohingját kényszerített otthona elhagyására, legtöbbjük a szomszédos Bangladesbe menekült. Az érintettek tömeggyilkosságokról, nemi erőszakról és otthonaik felgyújtásáról számoltak be.
Gambia szerint a mianmari hadsereg rohingjákkal szembeni fellépései népirtásnak minősülnek, és sértik az ENSZ 1948-ban elfogadott, a Népirtás Megelőzéséről és Büntetéséről szóló Egyezményét. "Ez nem egyének elleni büntetőügy, hanem annak jogi megállapítására vonatkozó kérés, hogy Mianmar állam népirtásért felelős" - fogalmaztak.
Gambia különleges intézkedéseket is kért a manmari rohingja muszlim kisebbség védelmére addig is, amíg a bíróság az ügyben végleges ítéletet nem hoz.
Aung Szan Szú Kji, Mianmar akkori vezetője és Nobel-békedíjas politikusa 2019-ben, az ügy előzetes meghallgatása során elutasította a gambiai vádakat, melyeket "hiányosnak és félrevezetőnek" nevezett.
Az ENSZ-bíróság arra is emlékeztetett, hogy 2024 novemberében Karim Khan, a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) ügyésze kérelmet nyújtott be Min Aung Hlaing tábornok, a mianmari védelmi szolgálatok főparancsnoka, megbízott elnök elleni elfogatóparancs kibocsátására.
Az ügyész szerint alapos okkal feltételezhető, hogy Min Aung Hlaing büntetőjogi felelősséggel tartozik a rohingják ellen Mianmarban, részben pedig Banglades területén elkövetett emberiesség elleni bűncselekményekért, valamint a népcsoport tagjainak deportálásáért és üldözéséért.
Az ENSZ számára vizsgálatot folytatók korábban azzal vádolták meg a mianmari hadsereget, hogy tömeggyilkosságokat és egyéb atrocitásokat követett el a muszlim kisebbség tagjaival szemben a "népirtás szándékával".
A rohingják többsége főként a nyugat-mianmari Arakán államban él. Néhány szakértő úgy véli, hogy őshonosak a térségben, mások szerint a bengáli területek brit gyarmatosítása idején, majd Burma (a későbbi Mianmar) 1948-as függetlenedése és az 1971-es bangladesi függetlenedés után érkeztek a régióba. Hiába élnek nemzedékek óta Mianmar területén, az ország vezetése továbbra is illegális bevándorlóknak tekinti őket.
Az 1982-ben elfogadott mianmari állampolgársági törvény sem ismeri el őket etnikai csoportként, és gyakorlatilag megfosztja őket az állampolgárságtól. Nemzetközi vizsgálatok szerint a kisebbség tagjai naponta kénytelenek diszkriminációval szembesülni: nincs tartózkodási engedélyük, nem gyakorolhatják szabadon a vallásukat, sőt mozgásukban is korlátozzák őket.