Lényegében helybenhagyta a Révész Máriusz ügyével kapcsolatban felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt két rendőr büntetését a Legfelsőbb Bíróság (LB) csütörtökön kihirdetett jogerős határozatában, azon a másodrendű vádlott esetében annyiban változtatott, hogy ezt a rendőrt előzetes mentesítésben részesítette, azaz ő büntetlen előéletűnek számít, és így nem kell eltávolítani a rendőrségtől.
Révész Máriuszt 2006. október 23-án Budapest belvárosában máig ismeretlenül maradt rendőrök bántalmazták; az országgyűlési képviselő súlyos sérüléseket szenvedett a fején és eltört a lapockacsontja.
"Nekem nem esik jól ez az ítélet" - mondta az ítélethirdetés után újságíróknak a sértett, aki jelenleg is a Fidesz országgyűlési képviselője.
Hozzátette: nem az igazi felelősöket büntették meg, azokat, akik megverték, vagy azokat a magas rangú rendőri, politikai vezetőket, akik 2006 őszén a fővárosban kialakult hihetetlen állapotokat előidézték, például azzal, hogy azonosító nélkül, csuklyában, nem engedélyezett eszközökkel küldtek rendőröket az utcára, hanem azt, aki nem tett jelentést vagy nem hívott mentőt. A politikus a tárgyaláson felszólalva maga is azt kérte az LB-től: az részesítse előzetes mentesítésben a nagycsaládos vádlottakat, hogy azok megtarthassák a munkájukat.
Révész Máriusz azt mondta: hiába kereste az ügyészség nagy erőkkel az elkövetőket, a tanúként meghallgatott rendőrök egy része nyilvánvalóan hazudott, így most furcsa módon két olyan ember került bíróság elé, aki bizonyosan nem bántotta őt.
Az első fokon eljáró Fővárosi Bíróság (FB) 2009 decemberében felmentette a vádlottakat. Az akkor megállapított tényállás szerint Révész Máriusz - 2006. október 23-án 19 óra körül a Rákóczi út és a Síp utca sarka közelében a rendőrség demonstrálókkal szembeni csapaterős tömegoszlatása miatt - országgyűlési képviselői igazolványát felmutatva a három sorból álló rendőri falhoz ment, hogy számon kérje a történteket. Ám eközben rendőrök sorfalába keveredett, ahol hárman-négyen - akik csak rendőrök lehettek - körbeállták, tomfával vagy gumibottal leütötték, majd a földön fekvő, védekezésképtelen képviselőt még tovább bántalmazták, rugdalták, összesen 1-2 percen keresztül. Ehhez a súlyos bűncselekményhez azonban az elsőfokú döntés szerint a két megvádolt, az esettől távolabb lévő rendőr még csak bűnsegédi, bűnpártolói magatartással sem járult hozzá.
Az ügyészség fellebbezett, ennek nyomán a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla az idén áprilisban mindkét vádlottat egy év, két évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte, és előzetes mentesítésben sem részesítette őket, így e döntés értelmében a vádlottak nem maradhattak volna rendőrök. Az ítélőtábla szerint, bár a vádlottak nem vettek részt a bántalmazásban, egyikük látta azt és nem lépett közbe, így szándékerősítő hatást gyakorolt az elkövetőkre, másikuk pedig tudott a történtekről, de nem készített jelentést. Az elsőrendű vádlottat bűnsegédként testi sértés és hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás, a másodrendűt bűnpártolás miatt mondták ki bűnösnek.
Ezúttal a vádlottak fellebbeztek, így a került a büntetőper a bűnösség kérdésében ellentétes első- és másodfokú döntések nyomán harmadfokon az LB-re.
A csütörtöki tárgyaláson az elsőrendű vádlott ügyvédje azzal érvelt: a bántalmazás túl rövid ideig tartott ahhoz, hogy az ott jelen lévő védence passzivitásával bármiféle szándékerősítő hatást gyakoroljon az igazi tettesekre vagy bénítsa a sértett ellenállását, így a bűnsegédi magatartás sem állapítható meg.
A másodrendű vádlott védője azt mondta, az ítélőtábla indoklásával ellentétben szó sincs arról, hogy ügyfele a rendőrségénél uralkodó "maffiafegyelemnek", a hallgatás törvényének engedelmeskedve ne árulta volna el a valódi elkövetőket, sokkal inkább arról van szó, hogy tényleg nem tudta, kik ütötték, rúgták a képviselőt.
A Legfőbb Ügyészség képviselője ugyanakkor azzal érvelt: a mások elől a rendőrsorfal és a rendőrségi jármű takarása miatt elzárt területen zajló bántalmazástól 1,3 méterre lévő, a cselekmény irányába néző elsőrendű vádlottnak semmi kétsége nem lehetett afelől, mit lát. A másodrendű vádlott pedig pontosan értesült a honatya bántalmazásáról, mégsem írt jelentést. A vádlottak eljárásának motívuma nem lehetett más, minthogy az elkövetők kilétét titokban tartsák, felelősségre vonásukat megakadályozzák.
A vádlottak az utolsó szó jogán ártatlanságukat hangoztatták.
A másodrendű vádlott szóvá tette, hogy akik megverték Révész Máriuszt, most "röhögnek a markukba". Kifogásolta, hogy az eljáró bíróságok nem vették figyelembe azt a stresszhelyzetet és fáradtságot, azokat a körülményeket, amelyek között nekik cselekedniük kellett, és amilyet fél évszázada nem éltek át rendőrök ebben az országban. A vádlott azt mondta, nem egyszer kőzápor, Molotov-koktélok fogadták őket, a parancsnoka pedig azzal ment oda hozzá, hogy "itt fogunk meghalni".
"A tévészékház ostroma után jöttünk rá, hogy védtelenek vagyunk, a fegyverhasználatot mindenki szerette volna elkerülni, így nem maradt más, mint hogy megpróbáltuk távol tartani a tömeget" - mondta. A rendőrtiszt - arra célozva, hogy a szükséges kiképzést és felszerelést csak az események után kapták meg - megjegyezte: "ebben az országban mindig akkor építik a gátat, mikor az ár elvonult".
Az LB lényegében helybenhagyta a másodfokon kiszabott felfüggesztett szabadságvesztéseket, csupán annyit változtatott az ítélőtábla döntésén, hogy a másodrendű vádlottat előzetes mentesítésben részesítette, azaz ő büntetlen előéletűnek számít és így nem kell eltávolítani a rendőrségtől. Az elsőrendű vádlott esetében erre az LB nem látott lehetőséget, ugyanis ez a rendőr más ügyben korábban már volt büntetve hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás miatt.