Az úgynevezett Baumag ügyben B. László és társai ellen hűtlen kezelés miatt folyt, megismételt eljárásban az első rendű vádlottat 7 év börtönre, 7 év közügyektől eltiltásra és 5 év, gazdasági szervezetben vezető tisztségviseléstől való eltiltásra ítélte Tóth Erzsébet, a Fővárosi Törvényszék tanácselnöke első fokon, a többi vádlott felfüggesztett szabadságvesztést, megrovást, illetve pénzbüntetést kapott a hétfői ítélethirdetésen.
Az indoklásban a tanácselnök kiemelte, hogy a károsultak száma 13 ezer, a ki nem fizetett tőke és kamattartozás pedig 40 milliárd forint.
A vádlottak megtiltották nevük és képmásuk közzétételét.
Az elsőrendű vádlott terhére a bíróság - egyebek mellett - hűtlen kezelést, csődbüntettet, jogosulatlan pénzügyi tevékenységet, tőkebefektetési csalást és a számvitel rendjének megsértését állapította meg.
A másodrendű vádlott P. Istvánné bűnsegédként egyebek mellett csődbüntettért, tőkebefektetési csalásért, és a számvitel rendjének a megsértéséért 1 év és 10 hónap börtönbüntetést kapott, amit a bíróság 4 év próbaidőre felfüggesztett.
A harmadrendű vádlott H. Béla büntetése 1 év és 4 hónap börtön, 3 év próbaidőre felfüggesztve.
A negyedrendű vádlott B-né M. Éva büntetése 8 hónap börtön, 2 év próbaidőre felfüggesztve.
Az ötödrendű vádlott B. Pétert a bíróság 2 évre próbára bocsátotta.
A hatod rendű vádlott Á. László büntetése 2 év börtön, 5 év próbaidőre felfüggesztve.
A nyolcad rendű S-né, T. Judit és a kilencedrendű S. Bertalan egyaránt megrovásban részesült. A tizenegyedik rendű vádlott E. István 270 ezer forint pénzbüntetést kapott.
Az elítélteknek 350 ezertől 3 millió forintig terjedő bűnügyi költséget is kell fizetniük.
Az 1.810 magánfél polgári jogi igényét a bíróság egyéb törvényes útra utasította. A cégcsoport társaságainak vagyonát továbbra is zár alatt tartja a bíróság, a polgári jogi igények kielégítésére.
A tanácselnök az egész napos indoklás elején kiemelte: az ügynek nincs politikai jellege. Hangsúlyozta azt is, hogy mind a befektetési szövetkezet alapítói, mind pedig az abba befektetők nem mérték fel reálisan a kockázatokat. Az állami felügyelet részéről pedig hiányzott a következetes fellépés.