Az európai uniós jog lehetővé teszi a menedékkérők őrizetbe vételét, amennyiben azt a nemzetbiztonság vagy a közrend védelme szükségessé teszi, de figyelembe kell venni az arányosság követelményeit - állapította meg hétfői ítéletében az Európai Unió Bírósága.
A luxembourgi székhelyű uniós intézmény közleménye szerint az ügy előzménye, hogy egy férfi 1995 és 2015 között több menedékkérelmet is beadott Hollandiában, ezeket azonban minden alkalommal elutasították a hatóságok. Ezen időszak alatt a férfit huszonegy különböző ügyben sújtották pénzbüntetéssel vagy szabadságvesztéssel bűncselekmények miatt. Tavaly ismét börtönbüntetésre ítélték lopás és a vele szemben elrendelt beutazási tilalom megsértése miatt. Büntetése alatt benyújtotta a negyedik menedékkérelmét is, szabadulását követően pedig - nem konkrét bűncselekmény miatt, hanem a nemzetbiztonság, illetve a közrend védelmére hivatkozva - immár menedékkérőként vették őrizetbe.
A bíróság az előzetes döntéshozatali eljárás során megállapította, hogy nem kérdőjelezhető meg az őrizetbe vételre vonatkozó irányelv, mert az megfelel az unió "általános érdekeinek", azt viszont vizsgálni kell, hogy tiszteletben tartják-e az arányosság követelményeit, vagyis a menedékkérő szabadsághoz való joga, valamint a nemzetbiztonság vagy a közrend védelméhez kapcsolódó követelmények közötti megfelelő egyensúlyt.
A bírák szerint a szabadsághoz való jog gyakorlásával kapcsolatos korlátozásoknak a feltétlenül szükséges határokon belül kell maradniuk. A bíróság úgy ítélte meg, hogy a "közrend védelmének" fogalma "mindenképpen valódi, közvetlen és kellően súlyos fenyegetés fennállását kell, hogy feltételezze", amely a társadalom valamely alapvető érdekére is kihatással jár.
Az előzetes döntéshozatali eljárás lehetővé teszi a tagállami bíróságoknak, hogy az előttük folyamatban lévő jogvita keretében a közösségi jog értelmezésére vagy valamely uniós jogi aktus érvényességére vonatkozó kérdést terjesszenek a bíróság elé. Az uniós testület nem dönti el a jogvitát, a nemzeti bíróság feladata marad, hogy az ügyet a luxemburgi székhelyű testület határozata alapján elbírálja. A határozat mindazonáltal a tartalmilag hasonló kérdésben eljáró más nemzeti bíróságokat is köti.