A kegyelmi ügy Igazságügyi Minisztériumnál lévő, kedden nyilvánosságra hozott dossziéjának dokumentumaiból kiderül, hogy Varga Judit, a tárca akkori vezetője nem támogatta K. Endre kegyelmét - jelentette ki a miniszterelnök rendkívüli, a dokumentumokat bemutató sajtótájékoztatóján, ahol furcsa körülményként értékelte, hogy a köztársasági elnöki kegyelem és annak miniszteri ellenjegyzése egy napon történt.
Magyar Péter ismertette, a kegyelmi ügyben két ügycsoport futott párhuzamosan: az "átlagos", köztörvényes bűncselekmények miatt elítéltek, köztük K. Endre kegyelmi kérvénye, valamint a Hunnia-per elítéltjeinek kérvényei, és nagyon erős lobbi indult a kormány bizonyos tagjai körében, hogy utóbbiak ügyében is szülessen kegyelem.
A miniszterelnök azt mondta: a minisztérium 49 terhelt 48 ügyét terjesztette fel. K. Endre kérvényét az Igazságügyi Minisztérium kegyelmi főosztálya nem támogatta. A köztársasági elnöknek küldött dokumentumban, a minisztériumi javaslatnak megfelelően, három esetben javasolta az igazságügyi miniszter a kegyelem megadását, a további 46 személy - köztük K. Endre - 48 ügyét felterjesztette, ami azt jelenti, hogy nem javasolta a kegyelem megadását.
Közölte: az esetek döntő többségében, 99,99 százalékában a köztársasági elnök az igazságügyi miniszteri felterjesztéssel egyezően hozza meg döntését. Azt is mondta: a köztársasági elnök döntésének jogerőssé és végrehajthatóvá válásához szükséges még az igazságügyi miniszter ellenjegyzése. Ez tehát egy háromfokú eljárás. Az igazságügyi miniszter felterjeszt, a köztársasági elnök dönt, és utána visszakerül újra az Igazságügyi Minisztériumba a kegyelmi határozat, amely ilyenkor újra végigmegy az igazságügyi miniszter kegyelmi főosztályán, az államtitkáron, és végül a miniszter asztalára kerül ellenjegyzésre.
A miniszteri ellenjegyzés tulajdonképpen politikai felelősségvállalás, amellyel a mindenkori kormány átvállalja a politikai felelősséget a köztársasági elnöktől - mondta Magyar Péter.
A dokumentumokat kivetítőn bemutatva, és azok alapján az események láncolatát ismertetve elmondta: az első irat az Igazságügyi Minisztériumban K. Endre ügyében 2023. április 14-én készült, majd április 17-én született meg az a feljegyzés, amelyből kiderül, hogy a minisztérium nem javasolja az igazságügyi miniszternek K. Endre ügyében a kegyelem megadását.
A kormányfő rendkívülinek nevezte, hogy egy napon belül, április 18-án megérkezett a Varga Judit aláírásával ellátott - a minisztériumi javaslattal azonos - dokumentum a köztársasági elnökhöz.
A köztársasági elnöki kegyelmet április 27-én keltezték, és még aznap ellenjegyezte az akkori igazságügyi miniszter.
Hozzátette: soha nem történt ilyen, ugyanis miután a köztársasági elnök megadja a kegyelmet, az elnöki határozatot visszaküldik az Igazságügyi Minisztériumba, ahol az végigmegy a szolgálati úton, először a kegyelmi főosztályra, majd az illetékes államtitkárhoz kerül, aki végül elküldi a miniszteri kabinetbe, és a miniszteri kabinet, amikor tudja, aláíratja a határozatot a miniszterrel.
Elmondta:
Magyar Péter rámutatott, a két ügycsoport K. Endre ügyén keresztül találkozott 2023. április 27-én a Sándor-palotában, a Köztársasági Elnöki Hivatal külön kérésére felgyorsítva.
- mondta.
Jelezte: nagyon sok információ jutott el hozzájuk a Köztársasági Elnöki Hivatal egykori dolgozóitól, az Igazságügyi Minisztériumból és Fidesz-vezetők szűk köréből is. Ezekből rekonstruálható, hogy nagyon erős lobbi indult a kormány bizonyos tagjai körében, hogy a Budaházy-ügyben elítéltek is kapjanak kegyelmet - mondta Magyar Péter.
A miniszterelnök felidézte, Gulyás Gergely korábbi Miniszterelnökséget vezető miniszter a Telexnek adott interjúban elárulta, a Hunnia-per elítéltjeinek ügyében egyeztetett a kormány, de az nem derült ki, hogy K. Endréről egyeztetett-e.
Közölte: olyan információk jutottak el hozzájuk, hogy amikor az igazságügyi miniszter elé tették a "paksamétát", nem tájékoztatták arról, hogy a K. Endre ügyében született dokumentum is közöttük van, és arról sem, hogy abban az ügyben megváltoztatták az ő felterjesztését. Hozzátette: "így már érthetővé válik, hogy miért hagyták ki a szokásos szolgálati utat".
Magyar Péter azt mondta: a kegyelmi ügyben szép lassan összeáll a puzzle, amelynek teljes kirakásában a leköszönés előtt álló köztársasági elnök segíthet. Hozzátette: "lehet, hogy az utolsó 10 százalékot az érintettek tudják hozzátenni, akár egy országgyűlési vizsgálóbizottság előtt, akár előtte megszólalva".
A kormányfő megismételte a hétfői sajtótájékoztatóján elhangzottakat, miszerint változtatni fognak a jogszabályokon, így pozitív kegyelmi döntés esetén, ha azt az igazságügyi miniszter ellen is jegyzi, "tehát megadottnak számít a kegyelem", nyilvánosságra kell hozni a kegyelmi határozatot és a kegyelemben részesült nevét.
Magyar Péter arról, mi értelme volt a kegyelemnek K. Endre számára, amikor ő már a reintegrációs őrizetét töltötte otthon, azt mondta, van, aki szerint azért, hogy kapjon nyugdíjat, hiszen a köztársasági elnöki kegyelemmel mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Ennél valószínűbbnek tűnik az iratok és a kegyelmi kérvényt megtámogató, oktatási intézmények vezetői által írtak alapján, hogy K. Endre szeretett volna tovább dolgozni fiatalokkal, gyerekekkel. Ugyanis a kegyelem mentesítette a jogerős bírósági ítélet örök időkre szóló, a kiskorúakkal való tevékenységtől eltiltó büntetésétől.
Közölte: nem ért egyet azzal, hogy nem hozható nyilvánosságra az érintett ügyvéd neve, ugyanakkor a jelenlegi szabályok miatt nem nevezheti meg az ügyvédet.
Kitért rá: a kegyelmi kérvény hónapokkal korábban keletkezett, aztán egyszer csak "előkapták" az Igazságügyi Minisztériumban. Úgy vélte, nyilvánvalóan volt politikai szándék, mert a pápalátogatás idején, amikor a figyelem másra irányult, sok mindent el lehetett intézni.
Azt mondta: az ügyben nincs Varga Judittól származó információja, azonban egy volt miniszter családjától van. Kétségkívül valakik ezeket a kegyelmi döntéseket kilobbizták, de erről az érintettek tudnának beszámolni - magyarázta.
Kiemelte:
Hangsúlyozta: első körben a politikai felelősöket kell megkeresni.
A miniszterelnök azt mondta: nem javasolja Sulyok Tamás államfőnek, hogy ne hozza nyilvánosságra a nála lévő aktát, hiszen "teljesen érthető és alapvető elvárása a magyar embereknek, köztük az egykori áldozatoknak is, hogy ebben az ügyben végre - ugyan késve, de - tiszta vizet öntsünk a pohárba". Ha a köztársasági elnök megtagadja ezt, akkor "övé a politikai, az emberi és a morális felelősség" - fogalmazott.
Arra a kérdésre, milyen módon lehet hozzájutni a hiányzó információkhoz, ha Sulyok Tamás köztársasági elnök mégsem hozza nyilvánosságra azokat, Magyar Péter azt mondta: "más mód nagyon nincs."
A miniszterelnök úgy fogalmazott, reméli, hogy Sulyok Tamás "nem a dicstelen múltjával" akar bevonulni a magyar politikatörténetbe, hanem azzal, hogy "odateszi a puzzle második felét", és nyilvánosságra hozza az aktát.
Magyar Péter rögzítette: a Köztársasági Elnöki Hivatalban kell lennie ilyen aktának, méghozzá bővített változatban. Szavai szerint meg kell, hogy legyen maga a kegyelmi kérvény, a minisztériumi döntéshozatal, a környezettanulmány, ráadásul a hivatalban is működik egy kegyelmi osztály, ott is készül felterjesztés.
A miniszterelnök közölte: ha az elnöki hivatal emberei is nemleges döntést hoztak a kegyelemről, akkor még erősebb a gyanú, hogy valakinek a nyomására, utasításra kapott kegyelmet K. Endre.
Megjegyezte: nem beszélt Varga Judittal arról, hogy milyen körülmények között zajlott az ellenjegyzés.
Magyar Péter a vizsgálóbizottsággal kapcsolatban kifejtette: nagyon régen nem volt ilyen vizsgálóbizottság a magyar parlamentben, olyan meg soha, "amelynek tényleges értelme vagy hatásköre lett volna".
- mondta.
Kitért arra is, hogy a dokumentumok tanúsága szerint több iskolaigazgató méltatta K. Endrét, "kiváló, fantasztikus nevelőként" nyilatkoztak róla, olyan emberként emlegették, aki mindig kiállt az elesettek mellett, és segített azoknak, akiket zaklatás ért. "Valójában szembeköpték az áldozatokat" - hangsúlyozta Magyar Péter.
A miniszterelnök zárásként azt mondta: ideje lenne pár embernek megszólalnia, "akit belerángattak, aki mögé bebújtak, akit megaláztak maguk helyett az urak."