A Fogyasztóvédelmi Egyesületek Országos Szövetsége és más fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek már többször jelezték a jogalkotónak - így például a 2007 júliusában hatályba lépett jogszabály, az üzletek működési rendjéről, valamint az egyes üzlet nélkül folytatható kereskedelmi tevékenységek végzésének feltételeiről szóló 133/2007. (VI.13.) Korm. rendelet előkészítése során is -, hogy jelenleg nincs jogszabály a tartós fogyasztási cikkek kötelező alkatrész-ellátásáról.
A fogyasztók többsége tartós fogyasztási cikket (például egy nagyértékű műszaki berendezést) nem két-három évre vesz. Márpedig előfordulhat, hogy a jótállási, szavatossági idő leteltét követően, ha meghibásodik a termék, kénytelenek újat venni, mivel sok esetben – alkatrészhiányra hivatkozva – a szerelők nem vállalják a javítást.
A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium álláspontja szerint nincs is szükség ilyen kötelezettség előírására, mivel a kötelező alkatrész-ellátás előírása nagymértékben sértené a vállalkozás szabadságát, emellett bármilyen kormányzati szintű előírás olyan mértékű beavatkozást jelentene, amely adott esetben többletköltséget eredményezne a vállalkozások számára. Az ennek következtében megjelenő költségek áthárítása a fogyasztói árakban jelentkezne, amely a fogyasztók érdekeit sértené. Másrészt a tartós fogyasztási cikkek piacán kialakult erős verseny miatt gyakori, hogy a fogyasztónak inkább megéri új készüléket vásárolni.
Végső soron tehát a fogyasztókat védik azzal a magatartással, hogy nem írnak elő kötelező alkatrész-ellátást, és adott esetben háromévente lecserélheti a fogyasztó a tartós fogyasztási cikket, mint pl. egy mosógépet. Ezek után viszont értelmezhetetlen a „tartós” megnevezés. Sajnos, az átlag fogyasztó nincs abban a helyzetben, hogy háromévente lecserélje műszaki cikkeit, a környezetvédelemről már nem is beszélve, hiszen arra akarják rávenni a fogyasztókat, hogy a készülék megjavíttatása helyett, dobják ki a régit és vegyenek újat.