Egyebekben helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. Az ítélőtábla enyhítő körülményként értékelte a vádlott kifogástalan életvitelét és büntetlen előéletét, valamint azt hogy az okozott kárt a vádlott túlnyomórészt megtérítette a károsultaknak. A bíróság álláspontja szerint a most hozott enyhébb ítélet megfelelő a büntetési célok eléréséhez.
Az elsőfokon eljáró Debreceni Törvényszék 2013 januárjában Dr. P. Zoltán Sándor vádlottat 1 rb. társtettesként folytatólagosan elkövetett sikkasztás, 3 rb. sikkasztás, 1 rb. csalás és 1 rb. társtettesként folytatólagosan elkövetett számvitel rendje megsértésének bűntette miatt 3 év börtönbüntetésre, 3 év közügyektől eltiltásra és 3.000.000.- Ft pénzbüntetésre ítélte.
A bíróság a vádlott és Dr. P-né T. Ildikó zár alávett tetétleni ingatlanjaira vagyonelkobzást rendelt el. Az ítélet ellen a vádlott felmentésért, védője elsősorban felmentésért, másodsorban enyhítésért, Dr. P-né T. Ildikó egyéb érdekelt pedig a vagyonelkobzás elrendelése miatt fellebbezett.
A bíróság által megállapított tényállás szerint 2004 szeptemberétől a vádlott egy agrártermelő és szolgáltató kft. vezető tisztségviselője volt. 2005-ben intervenciós felajánlást tett a tulajdonát képező csaknem 8000tonna kukorica megvásárlására a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz.
A hivatal a felajánlást elfogadta és mintegy 233 millió forintot át is utalt a kft számlájára. Az így már a Magyar Állam tulajdonát képező kukorica tárolására pedig raktározási szerzősét is kötöttek. A vádlott a betárolt intervenciós kukorica 3500 tonnájára azonban közraktári szerződést kötött egy másik Zrt-vel. Ezeket a szerződéseket minden esetben a vádlott írta alá.
Zrt nem tudott arról, hogy a kukorica nem a kft, hanem az MVH illetve más cégek tulajdona. A vádlott tehát a szerződés tárgyát képező kukoricát sajátjaként tüntette fel. A vádlott a érintett 2300 tonna áru közraktári jegyére 2006 őszén mintegy 59 millió forintos kölcsönt vett fel egy pénzintézettől. A vádlott utasítása alapján a raktárkezelő, attól függően, hogy mely cég ellenőrei érkeztek a telephelyre, a raktárajtókon lévő táblákat cserélgette, megtévesztve az ellenőröket. Végül 1600-1700 tonna hiányra hivatkozva levelet írt az MVH-hoz, arra utalva, hogy a hiányzó mennyiséget ismeretlen tettesek ellopták.
Az MVH végül folyamatosan áttárolta az kukoricát egy ebesi telepre. 2006 októberében egy másik Zrt. is szerződést kötött a vádlott cégével 1511 tonna takarmánykukorica tárolására és az áru egy részét értékesítette, fuvarozók részére. Ezt azonban a vádlott nem tudta kiadni, mert 450 tonna kukoricát közraktári zárás alá vette és ezzel 48 millió forintos kárt okozott a Zrt-nek. 2007 februárjában egy újabb termelő Zrt kötött szerződést a vádlott által képviselt céggel, takarmánykukorica termeltetésre 9 tetétleni táblán, 4 kabai földterületen összesen 3600 tonnára.
A szerződés 2 évre vételi jogot biztosít a teljes termény mennyiségére a termeltető Zrt-nek. A vádlott azonban a gabonát szeptemberben learattatta és egy harmadik személynek értékesítette. 2006-ban vádlott kötelezettséget vállalt egy kereskedelmi Kft felé, 625 tonna saját tulajdonú kukorica betárolására, azonban csak 500 tonnával tudott elszámolni. A fennmaradó mennyiséggel sajátjaként rendelkezett. A tartozás kiegyenlítésére felajánlott 150 hektár földterületet, azonban a cég nem rendelkezett ekkor területtel. A vádlott így tévedésbe ejtette a szerződő partnert.
A vádlott és a vége 2006-2007-ben nem tartotta be a számviteli rendet, nem tett eleget leltározási kötelezettségének. Dr. P. Zoltán Sándor vádlott, mind a nyomozás, mind a bírósági eljárás során tagadta a bűncselekmények elkövetését.