Talán sokan tudják, hogy koporsós temetés esetén 25 évenként kell megújítani-megváltani rokonunk sírhelyét. A 25 esztendő lejártát az AKSD a lehető legegyszerűbb módon oldja meg: némi türelmi idő után értesítésként a sírkőre egy értesítést ragaszt.
Ne kérdezzék meg hogy mi történik akkor, ha az életben maradt, de a cívisvárost elhagyó családtagok ritkábban vagy mondjuk csak évenként egyszer járnak arra? Ha szerencséjük van: még ott a szalag és a sírhely is, ha nincs szerencséjük, akkor ”felszámolták” szüleik, szeretteik sírhelyét.
Ez utóbbit elkerülendő, felkerestem az AKSD temetői irodáját, ahol megtudtam, hogy testvéremmel közösen rendelkezünk a sírhelyről, ezért vagy együtt megyünk vissza a megváltási díjat befizetni, vagy az egyik rendelkező lemond erről a jogáról és a másik intézi ezentúl az ügyet.
A közösen történő látogatás félórás (bemelegítő) várakozása során az ügyintéző kedélyesen elbeszélgetett a hamarabb érkező párral, és a számítógépen is sikerült időnként eltalálni helyesen a billentyűket.
A sorra kerüléskor a sírhely pontos helyének megadása után- adataim ellenőrzését követően -25 éve elhunyt édesanyámat szólította - másik rendelkezőként- az ügyintéző, arra hivatkozva, hogy ezt látja a számítógépen. Az vesse rám a legelső követ, aki ilyen esetben higgadt tudna maradni, én csupán azt jegyeztem meg, hogy a két nappal korábbi találkozó alkalmával egy másik ügyintézővel pillanatok alatt mindent meg tudtunk beszélni…..
A sértődöttségét nem titkoló ügyintéző ekkor előbb egy hosszabb tájékoztatót akart felolvasni, majd az adatrögzítés bonyolult művelete következett, amikoris sikeresen tisztáztuk, hogy nem akarunk telefonszámot megadni, bármennyire is szeretné, s ehhez jogunk van.(Ha már az elmúlt negyedszázadban sem telefonon, sem postai úton nem kerestek bennünket)
A sértődöttségi és lassúsági verseny győztese ekkor, a díj kiszámításába kezdett bele, s hiába mutattuk be a temetést negyedszázada intéző vállalkozás által az AKSD-től kikért-négy nappal korábbi- díjszámítást, azt nem fogadta el. Majd néhány perc alatt kiszámolta ugyanazt az összeget.
Ekkor a számítógépes rendszer leállt, ügyfélkettősünk vérnyomása a gutaütés határait feszegette, de a helyzetet megoldotta az ügyfélfogadó fiatalember,(a portás) aki az „ügyintéző” helyettújra indította a gépet és két perc alatt mindent helyre rakott.
Mehettünk az emeletre fizetni, ahol megtudhattuk, hogy betanuló ügyintéző van a földszinten.
Kiküldött tudósítóként azt javaslom a tisztelt olvasóknak, ha magas a vérnyomásuk, inkább ne menjenek oda, mert lehet, hogy ottmaradnak, de az egészséges ügyfelek is néhány szem nyugtatót vigyenek magukkal.
Hajdu István