A parlamenti választás és a politikai erőviszonyok azt követő újrarendeződése voltak az idei év első felének vezető belpolitikai témái Szlovákiában, ahol az év második fele már az ország uniós elnöksége jegyében telt.
Közel egy évvel ezelőtt még nemcsak Robert Ficóék győzelme látszott biztosnak a parlamenti választáson, hanem az is valószínűnek tűnt, hogy megerősítik parlamenti pozíciójukat. Ennek ellenére - vagy talán éppen ezért - a parlamenti választást megelőző kampány nem lett fásult vagy erőtlen. Közvetett módon annak egyik hangsúlyos elemévé vált a januárban meghirdetett tanársztrájk is, amelyet bérköveteléseik nem teljesítésére hivatkozva indított az egyik pedagógusszervezet. Erre egy időben került sor az ugyancsak béreik rendezését kérő, s ezzel összefüggésben tömeges felmondást beadó kórházi nővérek nyomásgyakorló akciójával. Bár mindkét próbálkozás kiemelt médiafigyelmet kapott, a kezdeményezések rövid idő alatt sokat vesztettek súlyukból s végül kudarcba fulladtak.
A márciusi parlamenti választás nagyon sok meglepetést hozott, bár a voksolást megnyerték Robert Ficóék, de győzelmük pirruszi lett, ugyanis elveszítették parlamenti többségüket. A pozsonyi törvényhozásba minden korábbinál több, összesen nyolc politikai csoportosulás jutott be, ezek harmada parlamenti újonc, negyede pedig protestpárt.
A választás eredményei a felvidéki magyarság számára sem hoztak áttörést. A Magyar Közösség Pártja (MKP) ismét a parlamenten kívül maradt. Erre reagálva Berényi József pártelnök azonnal lemondott, néhány héttel később pedig a párt teljes felső vezetése követte.
Az új pozsonyi kormány egy négy párti koalícióból állt össze. Ebbe Robert Fico pártján kívül a parlamentbe négy évnyi szünet után visszakerült Szlovák Nemzeti Párt, a Most-Híd vegyespárt, illetve bekerült egy parlamenti "újonc", a Háló párt.. Nem sokkal a kormányprogram jóváhagyása után, szívproblémákkal váratlanul kórházba került Robert Fico miniszterelnök. A régi-új kormányfő májusban kezdte újra a munkát, s ekkor adott első nyilatkozatában egyértelművé tette: nem változtat a kötelező menekültkvótákkal kapcsolatos, azokat elutasító álláspontján, illetve azt állította, hogy a márciusi parlamenti választás kampányában, külföldről finanszírozott civil szervezetek tevékenységével kellett megküzdenie.
A márciusi parlamenti választás kihatásai a felvidéki magyar politikát sem kerülték el, ennek egyik első látható jele az MKP júniusi tisztújító közgyűlése volt, amelyen Menyhárt József személyében új elnököt kapott a párt, és felső vezetése szinte teljesen megújult. Az új pártelnök megválasztása után azt mondta: megőrzik a pártpolitika folytonosságát, ugyanakkor nyitottabb kommunikációra készülnek és széleskörű egyeztetést terveznek. Ez utóbbi ősszel valósult meg, amikor is oktatásügyi kérdésekben egy magyar-magyar párbeszéd nevű fórumon minden országos szervezettségű felvidéki magyar szervezet képviselőit sikerült egy asztalhoz ültetni. Menyhárt József évértékelőjében az újratervezés és az építkezés évének nevezte a 2016-os esztendőt, s azt ígérte: a folyamat folytatódni fog, ám jövőre már az építkezésen lesz a hangsúly.