A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (Sztv.) rendzavarás szabálysértésére vonatkozó rendelkezései nem egyértelműek, ezért lehetővé tesznek olyan - a jogalkotói szándékkal ellentétes - értelmezést is, amely szerint a jogszerűen eljáró hivatalos személy felhívásával, intézkedésével szembeni, kizárólag passzív ellenállásban megnyilvánuló engedetlenség - függetlenül az eset összes körülményétől - nem valósít meg semmilyen szabálysértést.
Az új tényállás nem a rendzavarás szabálysértésével szabályozott elkövetési magatartásokat egészíti ki, hanem annál általánosabban védi a hivatalos eljárást, a rendvédelmi szerv hivatásos állományú tagja jogszerű intézkedésével szembeni, a hivatalos személy elleni erőszak bűntettének szintjét el nem érő engedetlenséget szabályozza. A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 229. §-a büntetni rendeli, aki a hivatalos személyt vagy a külföldi hivatalos személyt jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozza, intézkedésre kényszeríti, vagy eljárása alatt, illetőleg emiatt bántalmazza. Az új tényállás szerint: aki az intézkedésnek nem engedelmeskedik.
Az új tényállás a jogszerű intézkedéssel szembeni engedetlenséget bünteti, szemben a rendzavarással, amelyet az követ el, aki:
a) verekszik, továbbá aki mást verekedésre felhív,
b) rendzavarás vagy garázdaság esetén a hatóság vagy az eljáró hivatalos személy intézkedésével szemben engedetlenséget tanúsít,
c) nyilvános rendezvényen lőfegyvert vagy robbanóanyagot, illetőleg az élet kioltására vagy testi sértés okozására alkalmas eszközt tartva magánál jelenik meg,
d) nyilvános rendezvényen a rendező szerv, illetőleg a rendőrség biztonságra vonatkozó felhívásának, rendelkezésének nem tesz eleget.
Az cáfolható, hogy elhatárolási problémák vannak egyrészt a rendzavarás, másrészt a hivatalos személy elleni erőszak tekintetében. Ha pedig ez így van, akkor nem igaz az sem, hogy a Kormánynak nincs hatásköre a szabályozásra: Az Sztv. 166. §-a szerint felhatalmazást kap a Kormány, hogy a törvényben nem szereplő szabálysértési tényállásokat tartalmazó rendeletet megalkossa.
A törvény indokolása szerint: Az egyes szabálysértési tényállások döntő többsége a jövőben is kormányrendeletben kerül megállapításra. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (továbbiakban: Tv.) 12. §-ának (3) bekezdése szerint a jogszabály hatálybalépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.
A jogszabályszerkesztésről szóló 12/1987. (XII. 29.) IM rendelet 8. § második mondata (Kivételesen kimondható, hogy a jogszabály a kihirdetése napján lép hatályba") az Alkotmánybíróság 1055/B/1990. AB határozata szerint nem alkotmánysértő. Az AB szerint: "A rendelet 12. § (3) bekezdése szerint a jogszabály hatályba lépésének időpontját úgy kell meghatározni, hogy kellő idő maradjon a jogszabály alkalmazására való felkészülésre.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ezt a szabályt olyan relatív korlátnak kell tekinteni, ami a jogalkotó mérlegelésére bízza annak eldöntését, hogy a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez mennyi időt kell biztosítani. Ez az időszükséglet ugyanis a szabályozott életviszonyok körétől, a szabályozás bonyolultságától, a normák mennyiségétől stb. függően igen eltérő lehet. Vannak olyan jogszabályok is, amelyek alkalmazása külön felkészülést nem igényel. Ezt figyelembe véve gyakorlatilag is megoldhatatlan feladat lenne annak meghatározása, hogy a kihirdetést követően mennyi idő múlva léphet hatályba egy jogszabály.
IRM Sajtó és Kommunikációs Osztály
OS