Schmitt Pál esetleges utódjáról közölt fejtegetést a Hospodárské Noviny cseh napilap. Martin Ehl úgy vélte, "tekintetbe véve Magyarország nem túl vidám helyzetét Európában, a miniszterelnöktől okos húzás lenne, ha egy párton kívüli és ráadásul nemzetközileg ismert nem politikus személyiséget választatna meg".
A Rzeczpospolita című lengyel konzervatív lap szerint a magyar államfő lemondása bizonyítja, hogy "Budapesten megfelelően működnek a demokrácia mechanizmusai". A lemondás a baloldali sajtó állításait is megkérdőjelezi, "mert ha Magyarország olyan állam lenne, amilyennek az európai lapok mutatják be, az elnöknek nem kellene lemondania". Az ellenzéki média szerepe a lemondatásban is a magyar sajtószabadságot bizonyítja, hiszen "a szabad sajtó vállalta szerepét és hatékonynak is bizonyult". A Gazeta Wyborcza című baloldali liberális napilap az elnök távozását az ellenzék első komoly győzelmeként könyvelte el.
Több oldalas összeállításban foglalkozik a magyar államfő lemondásával keddi számában a liberális Sme szlovák napilap. Egyik írásában úgy vélte, talán Schmitt Pál is hamarosan egy más hivatalban "jelenik meg", "túlélt már egy rendszert, túléli titulusának és funkciójának elveszítését is."
Az erdélyi Krónika szerint "Schmitt utódjának kiválasztásakor nem árt odafigyelni, hogy olyan, köztiszteletben álló személyre essen a választás, akinek szerepét nem csupán annyiban határozzák meg, hogy kritikátlanul asszisztáljon a kormányoldal döntéseihez".
A Bukarestben megjelenő Új Magyar Szó szerint nagy dolog az államfő lemondása, mert a térségben emberemlékezet óta nem mondott le államfő a hatalomról, ugyanakkor - a romániai rossz tapasztalatokra hivatkozva - óva int attól, hogy Magyarországon is közvetlen államfőválasztást vezessenek be.
A kolozsvári Szabadságban: Ördög I. Béla úgy vélekedik, Schmitt Pál igazi sportolóalkat, aki megpróbált tartalmat adni a sportszerűségnek, a közösségi képviseletnek, valamint a haza és nemzet sokak szemében nevetségesen elavult fogalmának".
A Sepsiszentgyörgyön megjelenő Háromszékben Sylvester Lajos úgy véli, Schmitt Pál plágium-ügye a kelet-európai posztkommunista országok erkölcsi örökségeként fogható fel.