A nagy szavak evolúcióján gondolkodtam, amikor erre a köszöntőre készültem...
Azon, hogyan váltak ezek az idea-versengés elemeivé, és vesztették el, kis híján, képességüket a valódi ünnep kifejezésére.
Azután a rituálék értelmén merengtem, amelyeket egykor egy közösség hatalmazott fel megtartó erővel. És azon, vajon ma hogyan telíthetők meg formális szokásaink élményadó jelentéssel.
De nem akarok mindjárt az elején megszaladni...
Nagyrabecsült Professzor Úr,
Kedves Vilmos!
Kedves Ünneplő Tudósközösség!
Különös, de a bölcsességnek nincs intézménye. Olyan, mint a lényeg: meghatároz és nem, művel, de nem művelhető, meghatározható. Tudásból érlelt teremtő erő, késztetésekből formált nyugalom: a lét emberformájú teljessége.
Nem ismerem az evolúcióját. Mert nem rendszerszerű és nem replikatív, nem ismétlődő. Kiváltság és kivétel.
A bölcsesség évezredek óta ugyanolyan: egy darab állandóság, az éthosz legmagasabb foka.
Van, aki bírja. Van tudós, akinek nemcsak fényes pályája, műhelyteremtő tehetsége, megújuló energiái, hanem bölcsessége is van.
Van éthosz, amelynek logosza kort, irányt, jövőt határoz meg. És van olyan logosz, amelynek hirdetéséhez éthosz kell: bölcsesség, erény, jóakarat.
Etológia: egy ember tudománya, az emberhez vezető tudomány. Magyarországon, legkitűnőbb művelőjének hála, a tisztánlátás izgalmas felfedező kalandja, valamennyiünk számára.
Nem életszerű, hanem inkább életteli tudomány. A lényegest teszi magától értetődővé és tudományossá. Értelmet ad mindennek, ami részlet: az egész mozgásait és változásait vizsgálja. A megtapasztalhatatlan időfolyamba vési az élet ritmusát felfedezéseivel.
És az élet műveltségét kívánja: a kíváncsiságot, a belátást, az erkölcsöt. A tudomány nyelvén a kémiát, a neurobiológiát, a magatartásgenetikát, a pszichológiát, társadalomtudományokat, és még folytathatnám.
Az etológia állati viselkedéstudomány, emberi tanulságokkal. Forrása és integrálója a rendszerekről és a közösségről való ismereteinknek.
Világhírű kutatója, akit ma köszöntünk, mindennek példája, megvalósítója, alkotó-művelője.
Persze, a bölcs tudóst nem csak eredmények igazolják, hanem tanítványok, történetek: igazi regényes fordulatok. Műfaji teljesség és könnyedség. A tudás és kifejezésének arányos, természetes, tiszta kapcsolata. A saját út megtalálásának fölénye, az örök válaszkeresés alázata.
És, ez még nem minden. Bulgakovot idézve, „kell, hogy legyen a dologban egy újfundlandi".. Pontosabban, teszem hozzá, egy vidám, játékos keverékkutya. Akit megfigyelve, az élet törvényszerűségeire való nyitottság újabb világraszóló meglátásokhoz vezetett.
Felszabadító és iskolateremtő felismerésekhez.
Mivel köszönthetném azt, akinek mindez sajátja? Akiben a kiválóság józan felelősséggel, a sokoldalúság megalkuvás nélküli elmélyültséggel, a tudomány a bölcsességgel párosul? Aki önmagát az idő mozgó folyamának egészében is látja, aki jól ismeri az élet gazdagító körtáncát ?
Az eszmecserék élményével köszöntöm, amelyeknek elindítója és őrzője. Az elkötelezettség iránti megbecsüléssel köszöntöm, mely a magyar szellemi életről mindig megfontolandóan nyilatkozik. Az igényességért való hálával köszöntöm, melyet az Akadémia folyóiratának főszerkesztésében érvényesít. A kiválóság megtapasztalásának örömével, bölcsességének elfogadásával köszöntöm.
Két évtized korszakalkotó tudományos eredményei iránti elismeréssel, egy életmű ajándékának köszönetével.
Szóval, nagy szavakkal köszöntöm.
De abban a reményben, hogy ezek valódi, igazi ünnepet teremtenek!
Isten éltesse sokáig!
Forrás:MTA