Gadus („mi liberálisok”) István megyei elnökké való újraválasztása óta külalakjában és kivitelezésében professzionálisnak tűnő, ám tartalmilag inkább zavarba ejtő formában igyekszik nyilvánossághoz jutni. Meghökkentő eszmefuttatásai komoly feladat elé állítják az arra reagálni hivatottat – nehéz eldönteni ugyanis, hogy a nagy meleg, az egyszerű ostobaság, vagy éppen a kétségbeesett szerepelni-vágyás adja szájába mondanivalóját.
Június 4-i – osztályharcos retorikájú és a rendszerváltás előtti történelem tankönyvek tartalmi és formai elemeit tükröző – sajtótájékoztatója ékes bizonyítéka a fentieknek. Ebből nyilvánvalóvá válik, hogy Gadus István – és a liberálisok? – mit sem értenek a trianoni tragédiából, valamint úgy tesznek, mintha nem értenék a városnak a megemlékezésekkel kapcsolatos szerepét.
Debrecen városa Emile Guillaume 1933-ban készült szobrának 2000-ben történt (újra)állítása óta minden évben megemlékezik a magyarságot – liberálisokat és nem liberálisokat egyaránt – sújtó nagyhatalmi döntésről. A megemlékezéseket nem a „revíziós gondolat”, az„irredentizmus”, vagy éppen a Horthy-rendszer visszaállításának gondolata vezérli, hanem az a felismerés, hogy az 1948-1990 közötti kommunista diktatúra alatt a magyarság kollektív tudatát eltorzító hazugságok után végre szókimondón, lelki sebeinket feledtetni tudó módon
emlékezhessünk a történtekre.A vulgár-marxista és materialista történelemfelfogással szemben – társadalom és eszmetörténeti, illetve szociálpszichológiai kutatások nyomán – ma már tudjuk, hogy egy közösség kollektív traumája feldolgozásának legrosszabb módja az elfojtás. Sokkal inkább alkalmas a sebek gyógyítására a szókimondás, a dolgok nevén nevezése. Tudjuk, és bátran felvállaljuk, hogy a nemzethez való tartozás, a nemzeti
önazonosság-tudat mit sem veszített jelentőségéből az Európai Unióba való belépésünkkel – éppen ellenkezőleg! Tudjuk, hogy az Európai Unió – csakúgy mint egykor a KGST és a Varsói Szerződés – nem kínál valódi gyógyírt a határokon túl élő magyar kisebbségek számára.
Nem folytatunk továbbá „ideológiai harcot” egyetlen eszme ellen sem. A Gadus Istvánnal magukat „mi liberálisoknak” vallók üldözési mániája éppen abból az álságos – hogy ne mondjuk, álszent – liberalizmusából fakad, mely az általuk tett kinyilatkoztatásokkal szemben más álláspontot képviselőket azonnal a Kádár-rendszer kurzus-szótárából vett legkülönfélébb jelzőkkel bélyegzi meg.
Egyébiránt 2007. június 4-én a trianoni békediktátumról való délutáni megemlékezésen Debrecen Megyei Jogú Város részéről a beszédet Pajna Zoltán alpolgármester mondta. A nap délelőttjén jövőbe látó, sületlenségeket állító Gadus István véleményével ellentétben a beszéd nem „szélsőséges jobboldali hőzöngők” előtt hangzott el.Az 5. Bocskai István Könnyű Lövészdandár katonái pedig nem az állami ünnepekre érvényes szabályoknak, hanem a kialakult szokásrendnek megfelelően vesznek részt bizonyos városi ünnepségek méltóságteljes lebonyolításában.
Dr. Kovács Zoltán
kommunikációs tanácsnok