Tisztelt Igazgató Úr!
Őszinte megdöbbenéssel olvastam levelét, és nem tagadom, nem kis mértékben töltött el déja vu érzéssel az, amit abban olvastam. Mintha a huszadik század elején lezajlott véres események ismétlődnének meg, parodisztikus formában, szerényebb, mondhatni trafik-kivitelben, de tagadhatatlanul azonos céllal és tartalommal.
Arra gondolok, amikor az autentikus szovjet kultuszfilm tudósítása szerint az Aurora cirkáló ágyúlövése adta meg a jelet a bolsevik proletárhad rohamára az orosz parlamenti demokrácia ellen, amiből, mint tudjuk, elég nagy felfordulás lett.
Most a Népszabadság adta meg a jelet egy általános felháborodási rohamra egy évek óta maró szatírákat író pamfletszerző ellen. Önről nincs okom feltételezni, hogy a legrangosabb könyvészeti egyesület vitathatatlanul sikeres vezetőjeként ne lenne tisztában olyan irodalmi műfajok sajátosságaival, mint a humoreszk, a pamflet, a szatíra és hasonlók. Azt sem gondolhatom többéves sikeres tevékenysége ismeretében, hogy parancsra cselekednék, ezért csak arra gondolhatok, hogy egy mesterségesen gerjesztett hisztériakampány áldozata lett.
Tisztelt Igazgató Úr! Szeretnék Önnek segíteni, hogy visszanyerje tájékozódó képességét ebben a bonyolult helyzetben. Ajánlom szíves figyelmébe ezért többek között Mikszáth Kálmán, Karinthy Frigyes, Nagy Lajos, Örkény István, Mark Twain, P. G. Wodehouse és Farkasházy Tivadar idevágó sorait. Közülük engedelmével Karinthy egy félmondatát idézném: „Fulladjon meg Ady Endre lehetőleg máma még”… Annak idején mind Szabolcska Mihály, mind Ady Endre tisztában voltak azzal, hogy ezt nem kell szó szerint venni. És senki sem vonult utcára.
Kérem, higgadjon le és olvasgasson klasszikusokat.
Őszinte tisztelettel:
Bencsik András, főszerkesztő
Magyar Demokrata hetilap