Andrej Szaharov Nobel-díjas akadémikusnak, ismert szovjet ellenzékinek szobrot állítanak Moszkvában, a róla elnevezett sugárúton - jelentették be abból az alkalomból, hogy a hétvégén emlékeztek meg Szaharov születésének (1921. május 21.) 90. évfordulójáról.
A hétvégén rendezett nemzetközi tudományos konferencián Mihail Fedotov, a Dmitrij Medvegyev államfő mellett működő emberi jogi tanács elnöke kijelentette: Oroszország még nem lépett túl a szovjet totalitárius múlt maradványain. "Egyszerűen még nem tudunk kilábalni azokból a problémákból, amelyet a régi, totalitárius rendszer teremtett. Pedig ki kell szabadulnunk a korszerű fejlődés területére, és akkor sikeres lesz a modernizáció is, és a demokratizálás is" - mondta, hangsúlyozva, hogy Szaharov eszméi a mai Oroszországban is aktuálisak.
Szaharovot idézve Fedotov azt mondta: "a gazdasági katasztrófa közeledésének és a nemzetközi kapcsolatok tragikus kiéleződésének körülményei között nagy erejű, veszélyes folyamatok zajlanak, amelyeknek az egyik megnyilvánulása az ország vezetése iránti bizalom válsága. Ha tovább sodródunk és a majdani jobb jövő felé vezető fokozatos változások reményével nyugtatgatjuk magunkat, a fokozódó nyomás szétrobbanthatja a társadalmunkat és a lehető legtragikusabb következményekhez vezethet".
Ljudmila Alekszejeva, a Moszkvai Helsinki Csoport elnevezésű, legrégibb orosz jogvédő szervezet elnöke, azon kevesek egyike, aki mindig kapcsolatban állt Szaharovval, úgy nyilatkozott, hogy az akadémikus zseni volt. "Első civil vívmánya az volt, hogy megszületett a szovjet hidrogénbomba, mert ez az akkori körülmények között szükséges volt. A második pedig az, hogy elérte: ne hajtsanak végre felszíni kísérleteket, csakis föld alatti robbantásokat" - mondta Alekszejeva. Szaharov ettől kezdve következetesen fellépett a nukleáris fegyverrel folytatott kísérletek ellen. Ellenzékivé válását általában Jelena Bonnernek, második feleségének tulajdonították, de Alekszejeva szerint az egyik oka az lehetett, hogy az általános iskolát Szaharov magántanulóként végezte, s csak felnőttként nyílt ki a szeme a rendszerre.
Az orosz nukleáris fegyverek kifejlesztésén Szaharov - aki 36 éves korában lett akadémikus - 1948-tól 1968-ig dolgozott, szigorúan titkos munkahelyeken. Akkor megírta a Gondolatok a haladásról, a békés egymás mellett élésről és az intellektuális szabadságról című munkáját, amely külföldön is megjelent. Ezt követően kizárták a titkos munkából. Tudományos munkája mellett 1970-től a jogvédelem, a politikai elnyomás elleni küzdelem, az ez által sújtott emberek védelme került az első helyre.
Szaharov 1974-ben megjósolta az internet létrejöttét: olyan információs világhálózatról írt, amely "mindenki számára bármely percben hozzáférhetővé teszi bármely, bármikor, bárhol publikált könyv, cikk tartalmát, bármely információt" írta egy cikkében.
A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa 1980, január 8-án megfosztotta minden kitüntetésétől, majd Gorkijba (ma Nyizsnyij Novgorod) száműzte, rendőri felügyelet alá helyezte. A Nobel-békedíjat 1975-ben nyerte el jogvédő tevékenységéért. Mihail Gorbacsov pártfőtitkársága idején szabadult száműzetéséből. Parlamenti képviselővé választották, utazhatott, a világ vezető személyiségei fogadták.
Szaharov akadémikus 1989. december 14-én halt meg szívrohamban. Azóta tekintélyes nemzetközi díjakat neveztek el róla, utcák, terek, parkok őrzik a nevét a világ számos városában, és a közép-ázsiai Altaj hegységben csúcsot neveztek el róla.
MTI